Nem léptünk előre innovációban
Az innovációs képesség szemponjából meghatározó mutatók tekintetében Magyarország többnyire az EU-mezőny alsó harmadában helyezkedik el - derült ki egy pénteki budapesti nemzetközi konferencián, ahol hozzászólók hangsúlyozták: az innováció távolról sem csak technológiai kérdés - számolt be a bruxinfo.eu nyoman a kitekinto.hu.
Csakis azok a gazdaságok és társadalmak tudnak tartósan innovatívak lenni, amelyeknél egy időben adott a tárgyi (technológiai), a szellemi (humán), és a társas (politikai) innováció készsége, képessége és feltételrendszere - hangzott el egyebek között azon a nemzetközi konferencián, amelyet pénteken tartott a Magyarországi Outsourcing Szövetség az MTA Szociológiai Kutatóintézetével és a Bruxinfo Európai Elemző Irodával közösen Budapesten. A konferencia alapvető célja annak felmérése volt, vajon a gazdasági válság körülményei között milyen helyi, és átfogóbb innovációs megoldások merülhetnek fel, közülük mi bizonyult eddig sikeresnek, és általában is milyen jellemző tendenciák mutathatóak ki a vállalati szintű innováció mai megjelenési formáiban.
Az elhangzottak visszatérő tanulsága volt, hogy az innováció képessége csak kis részben függ az optimális technológiai háttértől - mint amilyen például az információs technológia szükséges szintű szavatolása -, mellette legalább ilyen mértékben fontos a szükséges arányú és mélységű szaktudás jelenléte, a mindezekben rejlő potenciál felszínre segítése "innováció-barát" szabályozó környezettel, valamint a folyamatokat optimalizáló "innovatív" (cégen belüli) szervezeti megoldások terjedése. További tényezőként utalt számos előadó - így mindenekelőtt konkrét példákkal Kazár Péter, a Magyar Posta vezérigazgatója -, a munkakultúra fontosságára is. (Kazár szavaiból kitűnt, hogy a Posta esetében sok technológiai-szervezeti jellegű innovatív megoldás érvényesülését ma még nem kis részt a munkakultúrában való relatív elmaradás is akadályozza.)
A szervezeti innováció kapcsán Chikán Attila, a Corvinus egyetem professzora záróelődásában kifejezetten úgy vélte, hogy miközben a többi, hagyományos tényező szerepe változatlanul fontos maradt, a szervezeti innováció jelentősége az utóbbi években hatványozottan növekedett. "A verseny ma már vállalati hálózatok között zajlik, miközben a hálózatokon belül is fennmarad a piaci rivalizálás" - mutatott rá, ilyen szempontból is hangsúlyozva a horizontális klaszterek és a vertikális ellátási láncok innovációt segítő, (vagy helytelen szervezettség esetén rontó) jelentőségét. Lényegében a szervezeti innovációban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet Tuomo Alasoini finn professzor (a munkahelyi innováció lehetőségeit vizsgáló TYKES intézet kutatási igazgatója) is. Utalt arra, hogy mind több cég életében a folyamatok tényleges menedzsmentjében a különböző fázisok, szakterületek mentén kialakult team-ek szerepe radikálisan felértékelődött, olyannyira, hogy a vállalatvezetés a hagyományos - fölülről történő - feladatkiosztás helyett mind jobban e teamek működési feltételeire, tevékenységük keretbe foglalására összpontosít. „Eddigi kutatásaink egyértelműen kimutatták, hogy a vállalati struktúrán belül működő teamek ma az innováció motorjai. A továbbiakban szeretnénk pontosabban feltérképezni, hogy milyen az optimális interakció az egyes teamek között, illetve hogy milyen szervezeti és irányítási modellek mellett bontható ki még jobban az egyes csoportokban rejlő innovációs tartalék" - közölte a finn szakember.
A BruxInfo Európai Elemző Iroda több tucat - zömében tavalyi, európai bizottsági és OECD-adatokon alapuló - összehasonlító térképen mutatta be az EU-tagországok felkészültségét az innovációs képességet meghatározó fontosabb területeken. Az egyes részterületek - "benchmarkok" - képe, miként ezek aggregált összesítése is azt mutatta, hogy azon országok állnak elől innovációs tekintetben (skandináv államok, Németország, Hollandia, részben Nagy-Britannia és Írország, egyes vonatkozásokban Franciaország és Belgium), amelyeknél létezik bizonyos "innovációs vertikum". Azaz, a megfelelő számú diplomástól (arányuk 40 százalék fölött van a skandináv országokban, Finnországban 47 százalék, de 40,7 százalék például Írországban is, az EU-átlag 29 százalék - Magyarországon 20), a természettudományi és műszaki végzettségűek nagyobb arányán át (16-18 százalék az imént említett EU-országokban, kiegészülve Hollandiával, valamint a 20 százalékos rátát is meghaladó Franciaországgal - a vonatkozó magyar adat 6,4 százalék), a kutatás-fejlesztést célzó ráfordítások kellő mennyiségéig (a GDP 3 százaléka fölött áll Finnországban, Svédországban, 2,5 százalékot meghaladó Németországban, Ausztriában, Dániában, 1,85 százalék EU-átlagban - 0,97 százalék Magyarországon). Az említett vertikum további fontos eleme a szabadalmak 1 millió főre számított hányada (a visszatérően említet országok többségben 180-270 között - Magyarországon 7,8).
A szellemi felkészültség mellett továbbra is megkerülhetetlen feltételnek számító technológiai háttér is hasonló képet mutat: az internetes elterjedtség, a szélessávú internetes kapcsolat üzleti használata az említett "innovatív" EU-országokban közelít a 100 százalékhoz (84-92 százalék között mozog), míg Magyarországon 48-72 százalék közöttiek a mutatók. Így már alig meglepő, hogy míg az Európai Bizottság vonatkozó felmérésében "innovatívnak" minősített kkv-k aránya az összes kis- és közepes méretű vállalkozáson belül az idézett EU-tagok többségénél 40 százalék fölött van, (az EU-átlag 30 százalék), addig Magyarországon ez csak 13,8 százalék - derült ki a prezentációból.
Az elemzés végső következtetése: ha az innovációt elősegítő tényezők kritikus tömegben, egy időben vannak jelen, továbbá, ha érvényesülésüket nem rontják más, társadalmi-gazdasági tényezők - mint a munkavállalók és eltartottak romló aránya, vagy mint az "ír csodát" napok alatt ellehetetlenítő hibás gazdaságpolitika -, akkor ott az innovatív tényezők egymást segítve generálnak egyre újabb területeken innovatív megoldásokat. Ahol az említett tényezők nem érnek el ilyen kritikus tömeget, ott egyes cégek lokálisan lehetnek innovatívak, de a gazdaság egésze nem, mert az előrevivő tényezőkben rejlő potenciálokat kioltják a másutt elmaradó adottságok.
Az elemzés szerint jelenleg ez utóbbi jellemzi a magyarországi helyzetet is. A szerzők ugyanakkor kitörési esélyt láttak abban, hogy Magyarország és a magyar gazdaság integrálódása az EU egységes piacába az uniós átlagot meghaladó mérékű. (Az Európai Bizottság egységes piaci jogharmonizációs jelentéseiből minden esetben az derül ki, hogy Magyarország a közösségi joganyag átvétele és honosítása tekintetében az átlagot meghaladó felső harmadban helyezkedik el.) "Miként a globaliziáció és a világgazdasági verseny az innováció felé szorítja az Európai Uniót, hasonlóképpen valószínűsíthető, hogy az EU egységes piaca az innovációs tendenciák és intézkedések átvételére szoríthatja, vagy ösztönözheti fokozatosan Magyarországot" - fogalmaz az európai innovációs helyzetképet felvázoló elemzés.
Uniós helyzetkép
Különböző brüsszeli fórumokon felszólaló szakemberek és politikusok a közelmúltban szintén azt hangoztatták, hogy újra kell értelmezni az eddig leginkább technológiai újításként definiált innovációt.
Az EU Versenyképességi Tanácsának szeptemberi ülésén a tagállamok többsége az innováció túl szűken vett értelmezését, a rosszul működő kockázatitőke-piacot, az európai szabadalom, valamint a szabadalmi viták gyorsabb és könnyebb rendezésére szolgáló európai vitarendezési mechanizmus hiányát tette felelőssé az EU viszonylag gyenge innovációs eredményeiért. A felszólaló miniszterek többsége kiemelte: sokkal több figyelmet és forrást kell fordítani a szolgáltatásokban és a vállalatvezetésben jelentkező innovációs folyamatokra.
Németország ugyanakkor nagyobb szerepet szánna az innováció keresleti oldalról történő erősítésének, például a közbeszerzéseken keresztül. Franciaország pedig a bürokrácia csökkentéséért szállt síkra, elfogadhatatlannak tartva, hogy egy pályázat elfogadásától számítva gyakran egy év is eltelik a szerződéskötésig. Francia részről az is elhangzott, hogy az innovatív európai cégek számára egyenlő piaci feltételeket kellene biztosítani azon nemzetközi versenytársaikkal szemben, amelyek nem terheltek környezetvédelmi adókkal. Ismeretes, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök több ízben szorgalmazta karbonadó bevezetését az EU külső határain az olyan országokból érkező termékek esetében, ahol nincs az unióéhoz hasonló környezet- és klímavédelmi program.
A Bizottság szeptemberben közétett helyzetértékelésében rávilágít arra, hogy a 2007 és 2013 közötti költségvetési időszakban a kohéziós politika keretében innovációra fordítható összeget 25 százalékra emelték az előző periódusban elfogadott 11 százalékhoz képest. A strukturális alapok regionális fejlesztésre szánt keretéből mintegy 86 milliárd eurót különítettek el kutatás-fejlesztésre és innovációs tevékenységek támogatására. És ehhez még hozzájön a vidékfejlesztési politika keretében mezőgazdasági termék- és technológia-fejlesztésre elkölthető körülbelül 337 millió euró, nem beszélve a hetedik kutatási keretprogram 54 milliárd eurós keretéről. A megnövelt források ellenére azonban az EU továbbra is elmarad a nemzetközi innovációs versenyben az Egyesült Államok és Japán mögött, és nem fogja elérni 2010-re a Lisszaboni Stratégiában meghatározott célokat, például azt, hogy az EU az összesített GDP-je legalább 3 százalékát fordítsa kutatás-fejlesztésre és innovációra.
„Sok területen és sok mindent tettünk már az európai innováció előmozdításáért, de legyünk őszinték magunkhoz: amit eddig tettünk és ahová eljutottunk, az nem elég. Nem lehetünk elégedettek" - közölte a Versenyképességi Tanács előtt megtartott vitaindító beszédében Günter Verheugen, az Európai Bizottság alelnöke. Hozzátette: a tagállamok megállapításait figyelembe véve a Bizottság decemberben közzéteszi a problémával kapcsolatos megállapításait, amelyek remélhetően támogatni fogják a januártól soron következő spanyol EU-elnökséget a lisszaboni stratégia innováció-központú újragondolásában.