Címoldal > Konferencia, rendezvény, díjak Véget ért a hétvégén a Vasúttörténeti Parkban megrendezésre került Oldtimer Expo. Rengeteg látnivalót csodálhatott meg a közönség. Család, gyermek, apuka-anyuka külön-külön és egyben is megtalálhatta a neki való szórakozást. Sok volt a látnivaló, nagyon sok.

Hol is kezdjem? Nehéz a döntés, hisz minden érdekelt. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki beszabadult az édesség boltba. Megpróbálom tartani a sorrendet. A belépőt a tavalyi áron lehetett megvásárolni, mindenféle gyermek és csoportos kedvezménnyel.

A parkba lépve a megszokott látvány fogadott, elsőként a nagyság sorrendbe állított gőzösök tárultak a szemünk elé. Rengetegen voltak. A mozdonyok túlnyomó részébe fel is lehetett jutni. A vagonokat és személykocsikat is meg lehetett csodálni.

A gyermekeket külön játékokkal és látnivalóval várták. Volt ott terepasztalozás, kisvasutazás, gőzmozdonyvezetés, hajtányverseny és sok más érdekes.
Beérve az első pavilonhoz már a nyál is összefutott a szánkban; a régi magyar ételek, édességek illata felcsigázta a látogatók étvágyát. Többen is éltek ezzel a lehetőséggel.

De mi nem is ezért jöttünk, hanem a veterán csodákért. És akkor beléptünk a csarnokba. Zsúfolásig volt autóval és motorral egyaránt, a járműgyártás kezdeteitől napjainkig bezárólag. A kiállítók különféle technikai fejlesztéseket és illusztrációkat is magukkal hoztak, így téve érdekesebbé a kiállítást. Köztük volt az Osztrák Lotus Klub is, velük külön élvezet volt elbeszélgetni. Kérésre még az egyik Vauxhall motoros versenyautójukat is beindították, nem kis riadalmat okozva a közönségnek. Mert estünkben kipufogódobról nem igen beszélhetünk. A két Weber karburátor tette a dolgát, amit beengedett, fojtás nélkül dübörögve tört ki a túloldalon a hangolt, fojtás nélküli leömlőkön.

Továbbmenve az úgynevezett Youngtimereké volt a főszerep, igazi ritkaságokat találtunk köztük. A következő részben inkább a régebbi járművek kaptak helyet, ők is szolgáltak több ritkasággal is. Nagyon sok, a szocializmus idején nálunk használatos gépkocsi (Skoda, Lada, Trabant, Wartburg, Tátra stb.) foglalt még helyet a csarnok közepén. Kint voltak az amerikai járműipar igazi izomautói is többek közt a Mustangok és Chevroletek. A felsőbb kategóriás autók is kaptak itt helyet, köztük a Rolls-Royce és a Jaguar több modelljével. Kedvenc márkám, az Opel is nagyon sok járművet tudhatott magáénak, és mind a szocialista, mind a nyugatnémet autósport remekei teljes pompájukkal álltak a kordonok mögött.

És akkor jött a második csarnok. Itt a túlnyomó részt szakmai kiállítók álltak standjaik mögött, fürkészve a sok érdeklődő tekintetet. Aki jobban ismeri az autók és motorok rejtelmeit, az ebben a részlegben a mélységekig elveszhetett a gyártási folyamat részleteiben. Nagyon jó barátom és tanárom Varró Ferenc is kiállította a magyar motorgyártás méltán népszerű és nagy nemzetközi sikernek örvendő teljes restauráláson átesett darabjait, sőt a türelmes érdeklődők meg is tekinthették, miként rak össze csapatával alkatrészenként egy motorkerékpárt, illetve annak kisebb egységeit. Több ismerőssel is sikerült találkoznom veterános berkekből, illetve többen csak nézőként voltak jelen.
A több órás barangolás a csarnokokban a szabadban folytatódott; a Ford Capri Klub ritkaságai mellett a régmúlt idők hazánkban használatos szolgálati járműveit csodálhattuk meg. Nem mellesleg a földi közlekedési eszközökön kívül a repülés is kapott helyet a csarnok végében, igaz a hatalmas méretek miatt csak néhány kisebb repülőgép és azok alkatrészei voltak megtekinthetők. Valamint a park külső parkolójában a napi használatban lévő veterán járműveknek is helyet biztosítottak, megnyitva azt a közönség számára is.
Még nagyon sok élmény és látnivaló gazdagította a kiállítást, de ha mindre kitérnék, soha nem lenne vége a cikknek. Egyszóval nekünk nagyon tetszett, és biztos vagyok benne, hogy a következőre is ki fogunk menni, remélem ismét a sok érdeklődővel és szaktekintéllyel egyetemben.

2010.04.19

Copyright

• Kapcsolatfelvétel
• Szerzői jogok
• Impresszum