Mobil-tárlat
A pécsi Néprajzi Múzeumban Mobil-Kor-Történet címmel több száz régi mobiltelefonból nyílt kiállítás - írja mult-kor.hu. Kalandozzunk kicsit a nosztalgia kikopott ösvényein. A mobiltelefon lassan az életünk elengedhetetlen részévé válik. Mindennap, majd' minden órájában használjuk. Vannak, akik gyakrabban is.
Így pedig, feltételezhetően, mindenki őriz egy képet az első „mobiljáról". Milyen fajta volt? Milyen színű? Milyen... nehéz?!
Hát persze. Aki mostanában kezébe veszi kis „társát", nem kell attól tartson, hogy mind a két kezét lefoglalja. Pedig egykor a „mobil" is így kezdődött...
A rádiótelefonok hosszú és változatos története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a hadsereg rádióhullám-alapú telefon-összeköttetéseket kezdett alkalmazni. Ma pedig csak kapkodjuk a fejünket, melyik érintőképernyős csodát tudhassuk a magunkénak.
A tárlaton több száz telefon tekinthető meg. A „legfiatalabb" készülékek 2007-ben készültek, míg a „legidősebbek" 1989-ben, és még mindig működnek! A módját persze meg kell adni; egy külön vállra akasztható táska is van a legkorosabb darabhoz.
A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának főmuzeológusa, Burján István elmondta; van, aki Magyarországon már tizenhét éve hozzászokott az eleinte tégla méretű kultikus tárgyhoz. "Egyes kivételezettek Amerikában a 'mobilérzést' már az 1930-as évektől átélhették. A kezdetben az átlagember számára elérhetetlen státusszimbólum mára teljesen hétköznapi használati tárggyá vált, amely nélkül már nem tudjuk elképzelni az életünket. Nincs már korosztály, amely idegenkedne a mobiltól. Van már nagykijelzős, könnyen kezelhető telefon kimondottan az időseknek, és van gyerekeknek szánt, 'bébifon' 3 gombbal. A mobiltelefóniában másképp halad az idő, szinte naponta van valami új. Naponta mutatnak be újdonságokat, új termékeket."
Június 27-ig látogatható a Mobil-kor Alapítvány gyűjteményéből származó készülékek hada. A gyűjtés több éve kezdődött, és ha figyelembe vesszük korunk fejlődési ütemét, jelentős kollekció válhat belőle. Az Alapítvány előre is tekint, a jövőt is szem előtt tartja, éppen ezért igyekeznek azon, hogy a mobilokat olyan módon semmisítsék meg és hasznosítsák újra, amellyel a jövő nemzedékeinek példát lehet mutatni.
Nekem is volt egy „tégla" Nokiám, anno elsőként birtokoltam mobiltelefont az osztályban. Büszke voltam és szerettem. Soha sem volt vele semmi baj. Nem kellett attól tartanom, ha leesik, bármi baja is lesz. (Habár emlékeim szerint ilyen nem történt.) Bírta a gyűrődést, és ha tudnám, mi van vele, bármibe lefogadnám, hogy még most is ugyanolyan tökéletesen végezné eredeti rendeltetését, ahogyan a „régi szép időkben" tette.