Hallgassunk zenét!
Bizonyára mindenki észrevette már, hogy a zene hallgatása nagyban segíti a munkavégzést. Ha hiszik, ha nem, tényleg így van. A dallamok ugyanis megnyugvást, esetleges kedélyjavulást eredményezhetnek, közben tehát jobban megy a munka.
De mit hallgassunk? Ez nagyon fogós kérdés, főleg, ha nem egyedül vagyunk. Mindenkinek van saját, kialakult ízlésvilága, de ez nem biztos, hogy munkatársaink igényeinek is megfelelő. Ilyenkor érdemes kompromisszumokat kötni, és a mindenki által legelfogadottabb zenét hallgatni. A legtöbben egyébként rádióműsort hallgatnak, hiszen elméletileg ez sokkal változatosabb, mintha egy-egy új CD-t kellene hallgatni. Ám ez sem minden esetben van így.
Mint Budapesten élő ember, megfigyeltem, hogy a rádiók szinte minden nap ugyanazt a zenét játsszák, és persze azt hirdetik, hogy az aktuális előadónak ez a legfrissebb slágere. Természetesen ez csak reklám, és arra ösztönöz, hogy őket hallgassuk, ha lépést akarunk tartani a korral. Általában ezekben a műsorokban már igencsak elfásult műsorvezetők próbálják fenntartani az érdeklődési szintet, ami nem is mindig sikerül.
A dolog érdekessége az, hogy idén egy vidéki városba vitt utam a munkám gyanánt. Valami oknál fogva itt nem lehetett fogni rendesen a számomra már oly megszokott rádióadót. Tekergetni kezdtem hát a hangolót, és egyszer csak bejött egy helyi állomás. Az összes közül természetesen ennek volt a legjobb minősége, így hát hallgatni kezdtem. És láss csodát: nagyon tetszett. Mindamellett, hogy valóban a legújabb slágereket játszották, az is feltűnt, hogy nem használtak trágár kifejezéseket és a reklámok nem veszik el a játékidő kétharmadát.
A műsor szerkesztése is módfelett érdekfeszítő volt, fiatalos műsorvezetőkkel, ráadásul naponta többször is felfedezni véltem új műsorokat. A játékok nyereményei persze kis rádióról lévén szó kicsik voltak, mégis nagy volt az érdeklődés irántuk. Reklámok szinte alig mentek, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban, jobb kedvvel ment a munka. Furcsa, hogy a szétreklámozott fővárosi rádiók miért mindig ugyanazt a zenét játsszák, amikor bőven lenne pénzük bővíteni a palettájukat. Persze ehelyett a közkedvelt műsorvezetők gázsijára költik, de hát annak is megvan a miértje.
Teljes letargiába estem, hogy mennem kell vissza Pestre, hiszen mit fogok így hallgatni? Minden kedvem elment az önmagukat folyton ismételgető és agyon ajnározó adóktól, és sajnos ez a kis rádió még az Interneten sincs fenn. Most maradhatok a jól bevált CD-s és mp3-as dalaimnál.
Tehát van élet a nagy rádiókon is túl. De még milyen...