Az űrkukás
A Föld körül keringő űrhulladék egyre nagyobb problémákat okoz az újabbnál újabb műholdak pályára állításakor. Ugyanis nem igazán lehet kiszámítani, hogy mikor, mi jöhet szembe. Erre pedig takarítási megoldást kellene találni.
Tavaly politikai botrány robbant ki abból, hogy az orosz Kozmosz és az amerikai Iridium műhold összeütközött. Ha nem teszünk semmit, a közeljövőben ismét bekövetkezhetnek hasonló események. Ez azért lehetséges, mert a több ezer szatellitből minden álló nap tönkre megy egy-kettő, amelyek szétesnek és olyan pályára állnak, amit a földi irányítás nem igazán tud ellenőrizni. Ez pedig azt eredményezheti, hogy összeütköznek a még működő műholdakkal és sokmilliós károkat okozhatnak bennük.
Valamit ki kell találni, hogy megszabaduljunk a szeméttől. Több ötletet is hallottunk már, például a NanoSail D-t, amely egy napvitorla, és képes kihúzni az űrszemetet a keringési pályájáról. Most azonban teljesen új szerkezettel állt elő az Energija cég. Kétmilliárd dollárnak megfelelő összeget különítettek el arra a célra, hogy kifejlesszék az űrtakarító hajót.
A hajó működtetéséhez egy mini atomerőművet használnak majd, mely elegendő energiát termel a kormányzáshoz, a Földdel való kommunikációhoz, a meghajtáshoz, valamint az űrszemét megsemmisítéséhez is. A mozgatásról egy ionrakéta gondoskodna. A hajót a szeméthez irányítva meglöknék azt, így letérne a pályájáról és egyre közelebb kerülne bolygónkhoz, míg végül a légkör felső rétegébe érve elégne.
Azt remélik, hogy tíz éven belül elkészülhet az első ilyen hajó, és három éven belül meg is kezdheti a takarítást, amely akár több évig is eltarthat. Az Energija azonban nem elégszik meg ennyivel, hiszen egy másik fajta űrhajót is tervez, mellyel meg lehet majd közelíteni az üstökösöket, meteoritokat, kisbolygókat, melyek túl közel merészkednek a Földhöz, majd rakétája segítségével képesek lehetünk pályájukról letéríteni a hatalmas űrobjektumokat.
Akár egy ilyen kutatáson is múlhat az emberiség jövője, hiszen a világűr csak alig néhány százalékával vagyunk tisztában, és nagyon kicsiny részét tarthatjuk csak állandó megfigyelés alatt.