Ugat a kutya, de nem harap?
A mai világban élő ember zónáinak határai egyre inkább kiszélesednek. S ez valahogy azt a furcsa paradoxont vonja maga után, hogy már-már mindennél nagyobb figyelmet fordítunk a személyi jogok védelmére. De vajon valóban olyan súlyos-e a helyzet, mint ahogy gyakran találkozni vele a Facebook, vagy a Google kapcsán, vagy mindez a „jobb félni, mint megijedni" kategóriájába sorolható?
Mert mivel vádolják a (majdhogynem) világszerte népszerűségnek örvendő portálokat? A csapból is az folyik, miként és mennyi információt gyűjtenek a felhasználókról. Pont.
Ez ma már éppen elég a nagy szavakhoz, az indulatos adok-kapokhoz, ami csak a sértett féltől az, a vádlott kényelmesen hátradőlve, a szabályzatai és a kiskapuk mögé bújva mossa kezeit.
Georg Holzer író azzal a példával érvelt, sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy például az üzletekben kiváltott ügyfélkártyáikkal is beleegyeznek személyes adataik gyűjtésébe és kiértékelésébe. Ez persze a megannyi ellenpélda a sok közül, ám Holzer szerint; "A Facebookkal kapcsolatos jelenlegi vita túlzó. Szeretnék minden olyan cégnél, amely az adataimat tárolja, ennyire részletes adatvédelmi beállításokat látni. Továbbá tisztában kell lennünk azzal, hogy egy közösségi portál mely információinkat gyűjti. Ha például a Facebook ismeri a lábméretemet vagy leírom ott, hogy különösen liberális politikai beállítottságú vagyok, akkor nem hiszem, hogy ezekkel az adataimmal igazán vissza lehetne élni. Ugyanakkor problémásnak látom, hogy sok beállítási lehetőség eleve adott és azokat az embereknek utólag kell megváltoztatniuk"
Tim Cole gazdasági újságíró a már sokak által hangoztatott megállapítást erősíti; "Aki sok mindent tud egy ügyfeléről, az tényleg képes sokkal jobban felismerni az őt leginkább érdeklő dolgokat és megfelelni az igényeinek".
A szakember úgy vélte, hogy - a visszaélési lehetőségeket is figyelembe véve - a jelenlegi konstrukciók inkább előnyösek, mintsem hátrányosak az emberek számára. Ettől függetlenül a cégeknek figyelniük kell arra, hogy a túlzott adatgyűjtéseik miatt nehogy elveszítsék klienseiket - írja az sg.hu
És akkor jönnek a numerátorok és jönnek azok a kérdések, hogy rendben, de tényleg ennyi mindent szükséges megadnom ahhoz, hogy feliratkozzak egy hírlevélre?
A kérdés persze sokkal árnyaltabb a vázolt helyzetnél és tény; sok nyűgtől szabadulna meg az ember, ha fele annyi időt kéne arra fordítani, mit rejtsen el és milyen adatokat próbáljon meg elzárni a bizonyos „harmadik fél" elől, mint mindezt megelőzni. Megoldás is akad, csak nem mindig olyan, amilyet szeretnénk. Hiszen jól tudjuk; ami egyszer felkerült az internetre...