Alkotmány ellenes a szabványokért díjat szedni?
Egy fórum-téma ürügyén
A műszaki szakmát régóta irritáló probléma a szabványokhoz való
legális hozzáférés anyagi terhe. Magyarul: iszonyú drágán lehet megvásárolni a
szabványokat. Ebben a cikkben a sarc jogosságának törvényi hátterét
kerestük; nem jogász, hanem műszaki, mérnöki szemmel. Túlléptünk a
„törvényességi aggály" általánosságán, konkrét - bár egymást ütő -
paragrafusokat találtunk, zömmel érveink alátámasztására. Lehet hogy
lényeges jogi anyag kimaradt, ezért örülnénk minden építő
visszajelzésnek, mert az alapján kezdeményezhetnénk a számunkra kedvező
elmozdulást.Címszavakban: A szabványosítás (nem túlzás) az emberi jogok érvényesülését szolgálják. (1995. évi XXVIII. tv.) >> Szabványügyi kérdésekkel az MSZT foglalkozik, jelentős díjakért, mert övé a szerzői jog (1999. évi LXXVI. Törvény) >> A szabvány általában önkéntes, de nem mindig. >> Ezeket a közérdekű adatokat hozzáférhetővé kell tenni, kivéve ha szellemi tulajdonhoz fűződő jogot sért! (1992. évi LXIII. Tv, 2001. évi LXXXI. törvény) >> A kör bezárult a felhasználó körül, kitörni a csak az Alkotmány szablyájával tud (A Magyar Köztársaság alkotmánya 1949. évi XX. Tv. 61. § (1)) >> Melyik az erősebb jogszabály? Ha a későbbi törvény kifejezetten nem módosítja az előzőt, lehet-e vele ellentmondásban?
Részlet az MSZT (Magyar Szabványügyi Testület) határozataiból (forrás: http://www.mszt.hu/Szabforg.rtf):
„6/2005. SZT határozat
Az MSZT szerzői és forgalmazási jogainak hatékonyabb védelme érdekében a Szabványügyi Tanács jóváhagyja „A nemzeti szabványok felhasználásának - forgalmazásának, terjesztésének, valamint saját célú másolásának - szabályai" tárgyú előterjesztést.
Felkéri az MSZT Ügyvezető Igazgatóját, hogy a szabályzatot a Szabványügyi Közlönyben és az MSZT honlapján tegye közzé.
Felelős: ügyvezető igazgató
Határidő: 2005. május 30.
A Szabványügyi Tanács 6/2005. SZT határozatában foglalt felhatalmazás alapján közzéteszem „A nemzeti szabványok felhasználásának - forgalmazásának, terjesztésének, valamint saját célú másolásának - szabályai"-ról szóló eljárási rendet.
Pónyai György
ügyvezető igazgató
A nemzeti szabványok felhasználásának - forgalmazásának, terjesztésének, valamint saját célú másolásának - szabályai
A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 5. § (2) és (5) bekezdése, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 6. § (1) bekezdése, a CEN/CENELEC Belső Szabályzat 2. rész 9. fejezete, az ISO/GEN 19:1999 irányelv* alapján a nemzeti szabványok felhasználásának - forgalmazásának, terjesztésének, valamint saját célú másolásának - szabályai a következők.
1. Általános szabályok
1.1. Az egyes nemzeti szabványokra vonatkozó forgalmazási és terjesztési jog csak akkor engedélyezhető, ha a kérelmező az MSZT-vel szerződést kötött, a szerződés feltételeit teljesíti, és a szerződés szerinti összeget megfizeti.
1.2. Forgalmazási és terjesztési engedély az alábbi esetekben nem adható:
a szabvány megjelenését követően fél éven belül;
ha egy kiadványban 10 db-nál több szabványt kívánnak megjelentetni;
ha a szabványmásolatok összes terjedelme meghaladja a kiadvány terjedelmének 25%-át;
semmilyen szabvány kereskedelmi célú forgalmazására.
Szabványon az adott szabványt és - ha van(nak) - annak összes hirdetményes módosítását, valamint az önálló kiadvány(ok)ként közzétett módosítását/módosításait értjük.
1.3. A forgalmazási és terjesztési engedély megtagadható, ha az átvétel az MSZT kiadványainak értékesítési feltételeit hátrányosan befolyásolja, vagy a kiadni kívánt mű és abban a szabványok szövegkörnyezetének szakmai színvonala nem megfelelő.
1.4. A jogszabályokban hivatkozott szabványok forgalmazásához és terjesztéséhez is az MSZT engedélye szükséges.
1.5. A forgalmazási és terjesztési jog engedélyezéséhez a kérelmezőlevél mintáját az M1. melléklet tartalmazza, és az MSZT honlapjáról (www.mszt.hu) is letölthető.
2. Részletes szabályok
2.1. Szabvány és szabványrészlet(ek) saját célú másolása
Nemzeti szabványról saját célú használatra is csak az MSZT engedélyével készíthető másolat.
2.1.1. Papíralapú szabványok
Egy szabványról vagy annak bizonyos részeiről saját célú használat esetén az alábbi feltételekkel készíthető(k) papíralapú másolat(ok):
A kérelmezőnek meg kell fizetnie a papíralapú szabvány aktuális árának vagy a Szabványkiadóval egyeztetett szabványhányad árának és a másolatok számától függő árszorzóknak a figyelembevételével megállapított díjat (kiszámítására példa az M2. mellékletben)...."
A továbbiakban már a díjszabás matematikai, eseti szabályozása, formanyomtatványok találhatók, a lényeget nem érintik. Nézzük mire történt a határozatban hivatkozás!
1995. évi XXVIII. törvény
a nemzeti szabványosításról1 (részletek, kiemelések tőlem)
„Az Országgyűlés annak érdekében, hogy elősegítse a nemzetgazdaság szereplőinek a piacképességhez szükséges korszerű műszaki ismeretekkel való ellátását és a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban vállalt, szabványosításra vonatkozó kötelezettségek végrehajtását, a nemzeti szabványosításról a következő törvényt alkotja:
A nemzeti szabványosítás célja
1. § A nemzeti szabványosítással elő kell segíteni:
a) az általános és ismételten alkalmazható eljárások, műszaki megoldások közrebocsátásával a termelés korszerűsítését, a szolgáltatások színvonalának javítását,
b) a nemzetgazdasági igények érvényesítését a nemzetközi és az európai szabványosítási tevékenységben,
c) a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítását,
d) a műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű bevezetését,
e) az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelmét és a biztonságot,
f) a megfelelőségtanúsítás követelményrendszerének kialakítását,
g) a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetését,
A törvény célja
2. § A törvény meghatározza a nemzeti szabványosítás szervezeti kereteit, működésének főbb elveit, követelményeit, kapcsolatrendszerét és gazdálkodásának főbb eszközeit.
Alapelvek
3. § A nemzeti szabványosításban a következő alapelveket kell érvényesíteni:
a) az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot,
b) a közérdek képviseletét,
c) az önkéntességet egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvétel, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából,
d) a tárgyszerűséget,
e) a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától,
f) az egységességet és ellentmondás mentességet,
g) az alkalmazkodást a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat,
h) az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez,
i) a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét.
A szabvány
4. § (1) A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.
5. § (1) A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé.
(2) A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet.
(3) A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.
(4) A nemzeti szabványt nemzeti szabványjellel kell ellátni. A nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány).
(5) A nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető.
(6) 3
6. § (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.4
(2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.5
A nemzeti szabványt a Magyar Szabványügyi Testület a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény alapján teszi közzé A szabvány alkalmazása e torvény 6. §-ának (1] bekezdése alapján önkéntes. A törvény 6. §-ának (2) bekezdése értelmében műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy azzal az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A szabvány alkalmazása előtt győződjön meg arról, hogy jelent-e meg módosítása, helyesbítése, nincs-e visszavonva, vagy műszaki tartalmú jogszabály hivatkozik-e rá."
Idáig semmi gond, ha a törvényhozó úgy vélte a segítség, az előmozdítás fő szponzora a kíváncsi felhasználó legyen, ám fizessen. Ha nincs pénze, vagy elviszi a munkálkodása hasznát, ezért munkájának nem növekszik társadalmi hasznossága, na bumm. No a 6. § (2) bekezdése már éles: ez már nem jogosultság, hanem kötelezettség! Méghozzá közérdekből elkövetendő kötelezettség. Ha betartandó, jogom van tudni róla, tehát nyilvánosnak kell lennie:
1992. évi LXIII. törvény
a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról1
„ ...Értelmező rendelkezések
2. § E törvény alkalmazása során:7 ...
4. közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől;8
5. közérdekből nyilvános adat: a közérdekű adat (ld később) fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli;
...
8. adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az általa megbízott adatfeldolgozóval végrehajtatja;9
9. adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is;10
10. adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik;"
Egy kis ráadás:
2001. évi LXXXI. törvény
„a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről
figyelembe véve, hogy az állampolgárok ezen jogának biztosításához és, hogy ezen kötelességüket be tudják tartani, számukra a környezeti ügyekben az információt hozzáférhetővé kell tenni, biztosítani kell számukra a jogot, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban, továbbá hozzáférhetővé kell tenni számukra az igazságszolgáltatást,
4. Cikk
Hozzáférés a környezeti információhoz
1. Valamennyi Fél biztosítja ezen cikk további bekezdései függvényében, hogy a hatóságok környezeti információ kérése esetén a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják a kért információt a nemzeti szabályozás keretében, ideértve, amennyiben igénylik, az alábbi b) bekezdésben foglaltak szerint az ezen információt tartalmazó vagy azt alkotó eredeti dokumentumok másolatait:
a) az információkéréshez fűződő érdek megjelölésének igénye nélkül;
b) a kért formában, kivéve azokat az eseteket:
(i) ha a hatóság számára ésszerű az információt más formában rendelkezésre bocsátani, mely esetben az eltérő rendelkezésre bocsátási forma okait is ismertetik, vagy
(ii) ha az információ más formában már nyilvánosan rendelkezésre áll.
2. Az 1. bekezdésben említett környezeti információt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérés benyújtását követő egy hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha az információ mennyisége és bonyolultsága indokolttá teszi a fenti időszaknak a kérés benyújtását követő legfeljebb két hónapra történő meghosszabbítását. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról és annak indokairól tájékoztatást kell kapnia.
3. Környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben:
a) a hatóság, melyhez a kérést benyújtották, nem rendelkezik a kért környezeti információval;
b) a kérés egyértelműen ésszerűtlen, vagy túlságosan általános módon fogalmazták meg; továbbá
c) a kérés olyan anyagra vonatkozik, mely előkészítés alatt áll, vagy hatóságok belső kommunikációjára vonatkozik, abban az esetben, ha a nemzeti jog vagy szokásjogi joggyakorlat e kivételeket megállapítja, tekintetbe véve a közérdeket, amely az információ feltárásához fűződik.
4. A környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené:
a) a hatósági eljárások titkosságát, ahol ezen titkosságot a nemzeti jog előírja;
b) a nemzetközi kapcsolatokat, a honvédelmet vagy a közbiztonságot;
c) az igazságszolgáltatás menetét, valamely személy azon képességét, hogy jogos bírósági eljárásban részesüljön, vagy valamely hatóság azon képességét, hogy büntetőjogi vagy fegyelmi természetű vizsgálatot folytasson le;
d) a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegét, ahol ez a bizalmas jelleg méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett. E körben azonban a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosak kell hogy legyenek;
e) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat;
f) természetes személy személyi adataira és/vagy annak irataira vonatkozó titoktartási kötelezettséget, amennyiben az adott személy nem adott hozzájárulást adatainak nyilvánosságra hozatalához, feltéve, hogy a bizalmas kezelést a nemzeti jog előírja;
g) egy harmadik fél érdekeit, amely a kért információt úgy biztosította, hogy az nem volt kötelessége, nem is volt rá jogilag kötelezhető, és nem adta jóváhagyását az anyagok kiadására; vagy
h) a környezet azon részét, amelyre az információ vonatkozik, például ritka fajok tenyészhelyeit.
Az információszolgáltatás fent említett okai szűken értelmezendők, figyelembe véve az információ feltárásához fűződő közérdeket, valamint azt, hogy a kért információ mennyiben vonatkozik a környezetbe történő kibocsátásokra.
5. Amennyiben a hatóság nem rendelkezik a kért környezeti információval, a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy véleménye szerint mely hatóságnál lehet a kért információt megkapni, vagy továbbítja a kérést ezen hatósághoz, és arról a kérelmezőt megfelelő módon tájékoztatja.
8. Valamennyi Fél megengedheti hatóságainak, hogy az információszolgáltatásért díjat szabjanak ki, amely nem haladhat meg egy ésszerű összeget. Azon hatóságok, melyek az információ szolgáltatásáért díjat szándékoznak kérni, a kivethető díjtételeket bocsássák a kérelmezők rendelkezésére, ismertetve azt is, hogy milyen körülmények között adhatnak díjcsökkentést vagy mentességet, és milyen esetekben szabják az információszolgáltatás feltételéül a díj előzetes megfizetését."
Elkezdhetünk nyammogni az ésszerű összegen, csak vélem, hogy a törvényhozó az önköltséghez közeli árra gondolt. Még mielőtt belegabalyodnánk, emlékezzünk rá, hogy a szellemi jog tulajdonosa az MSZT (a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 6. § (1) bekezdése6. § (1) Az együttesen létrehozott műre (pl. nemzeti szabványra) a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.8
(2) Együttesen létrehozottnak minősül a mű, ha a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni.), hozzáférhetőséget kell biztosítania, az ügylet ára vitatott. Mi tehet e sok egymásnak ütköző paragrafus között igazságot?
Talán az Alkotmány melynek : 61. § (1) kimondja:" A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. „
Végül, hogy javasoljunk is valamit:: A www.magyarorszag.hu honlapon bárki hozzáférhet a jogszabályokhoz (természetesen ingyen). Az MSZT és azon keresztül az állam költségvetési érdekén kívül mi indokolja, hogy a szabványokat ugyanitt, vagy más lapon ne lehessen megismerni, letölteni? Tömeges egyetértés esetén kezdeményezni fogjuk.
1. számú melléklet az 1995. évi XXVIII. törvényhez
A szabványosítással összefüggő fogalmak
1. Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen.
2. Szervezetek:
Szabványügyi szerv: olyan szabványosító szerv, amelyet nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten elismertek, és amelynek fő funkciója - alapszabályzatából adódóan - a közösség számára hozzáférhető szabványok kidolgozása és jóváhagyása vagy elfogadása.
Szabványosító szerv: a szabványosításban elismert tevékenységet végző szerv.
3. Nemzetközi szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben az ISO tagországok illetékes szervei részt vehetnek.
4. Nemzetközi szabvány: olyan szabvány, amelyet nemzetközi szabványosító vagy szabványügyi szervezet fogadott el, és tett a közösség számára hozzáférhetővé.
5. Nemzetközi Szabványügyi Szervezetek:
ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet
IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság
6. Európai szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben teljes joggal az EK-hoz (Európai Közösséghez) és az EFTA-hoz (Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz) tartozó országok illetékes szervei vehetnek részt.
Az európai szabványosítás az Európai Szabványügyi Szervezetek (CEN, CENELEC, ETSI) keretében folyó szabványosítás.
7. Európai szabvány: olyan szabvány, amelyet európai szabványügyi szervezet fogadott el, és tett a közösség számára hozzáférhetővé.
8. Európai Szabványügyi Szervezetek:
CEN: Európai Szabványügyi Bizottság
CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság
ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Intézet
9. Nemzeti szabványosítás: valamely meghatározott ország szintjén végzett szabványosítás.
10. Nemzeti szabványügyi szervezet: olyan önkormányzati elven alapuló testület, amely az alapszabályának megfelelően működik és a nemzeti szabványosítással összefüggő feladatokat látja el kormányzati felhatalmazás alapján.
Alkotmány 64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.
Legújabb hozzászólások