A Sulsa fantázianévre keresztelt repülőgép már levegőbe is emelkedett. Különlegessége, hogy háromdimenziós nyomtató segítségével készítették el.
Már a kilencvenes években is használtak háromdimenziós nyomtatókat különböző tárgyak előállításához a porkohászatban. A technológia lényege, hogy printerbe töltött fém-, vagy műanyagpor legfelső, sík rétegére egy számítógép rávetíti a kívánt, kétdimenziós nyomvonalat, melynek segítségével egy tizedmilliméter vastagságú lapot tudnak kivágni lézerrel. Ezután a nyomtatást addig folytatják, míg a munkadarab magassága el nem éri a kívánt méretet. Lényegében egy három centiméter magasságú tárgyat harminc lapka alkot, melyek a hőtől egymásba olvadnak. A munkafázis végeztével kiemelik a terméket a nyomtatóból, a feleslegessé vált port pedig visszatöltik a nyomtatóba, így nem marad hulladék. Ha pedig különlegesen erős anyagból, például titánból szeretnének előállítani tárgyakat, akkor a lézer helyett elektronsugarat használnak.
Az angol szakemberek azonban a műanyag mellett döntöttek, és kevesebb, mint egyetlen hét alatt végeztek a gép több darabból történő összerakásával. A repülőgép törzse keresztrácsos szerkezetű, melyet szaknyelven geodetikus szerkezetnek is hívnak. A megfelelő súlyelosztás miatt az akkumulátorok és a légcsavart hajtó villanymotor külön-külön a leszerelhető orrészben, illetve a farrészben kapott helyet.
A gépnek nincsenek kerekei, hanem egy megfelelő dőlésszöggel rendelkező, az ég felé nyúló csúszó rámpáról indítják el. A leszállás sem okoz gondot, olyankor a füvön siklik, míg meg nem áll. Hogy leszálláskor le ne törjön a légcsavarja, az vízszintesbe fordul. A gép tesztpilótája a hatszáz méteres magasságot is elérő, világhírű robotrepülő vezető Paul Heckles lett, aki ősszel már versenyeken is kíván indulni a repülőgéppel.