Anno
Mi történt anno január 13-án?
1897-ben ezen a napon hunyt el Bécsben szívelégtelenségben Schwarz Dávid magyar kereskedő, a merev rendszerű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálója. Schwarz Keszthelyen született 1850. december7-én, azonban élete nagy részét Zágrábban töltötte, ahol fakereskedelemmel foglalkozott. Technika iránti vonzalma szakmájában is megmutatkozott: gépeket szerkesztett fakitermeléshez.
Az 1880-as években kezdett el foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját a gumival impregnált ballonszövetnél ellenállóbb anyagból, egészen vékony alumíniumlemezből akarta felépíteni. Bécs, Szentpétervár után 1895-től a Berlin melletti Tempelhofer Feld-en együtt dolgoztak Carl Berggel az alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó megvalósításán. Berg egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosa volt, aki rendelkezett már tapasztalatokkal ezen új anyag feldolgozását illetően.
Az 1896 október 9-ére halasztott próbarepülésen a német uralkodó is részt vett. A felemás sikerű tesztek bebizonyították, hogy a hajó működőképes és irányítható. A következő, 1897. januárjára tervezték felszállást, azonban a feltaláló ezt már nem érte meg.
Schwarz halála után,1897. november 3-án történt meg az első tényleges felszállás, melynek szemtanúja volt ferdinand von Zeppelin gróf is, aki az özvegytől megvette Schwarz találmányát.
A léghajó 38 méter hosszú és 12 méter átmérőjű, egyik végén kúpos, hengeres test volt, melynek rácsszerkezetű vázát 0,2 mm vastag alumíniumlapok borították. (Ez volt a világon az első héjszerkezetű légi jármű.) A 12 rekeszre osztott test térfogata 3605 m³ volt, a legnagyobb az addig építettek közül. A 4 darab 2 méter átmérőjű légcsavart a 505 kg tömegű, négyhengeres, 16 lóerős Daimler-motor hajtotta. A hajó tömege 3560 kg volt, maximális sebessége 25 km/óra lehetett, a próbarepülésen 460 méteres magasságba is tudott emelkedni. Képes volt egy embert és kb. 130 kg hasznos terhet szállítani.
1931. január 13-án szívszélhűdésben elhunyt Kandó Kálmán gépészmérnök, a villamos vasúti vontatás, a fázisváltó és más fontos találmányok atyja.
Kandó Kálmán 1869. július 10-én született Pesten. adta be. Szigorlata 1892-ben egy villamos hajtású futódaru tervét a budapesti József Műegyetemen, ekkor kapta meg a gépészmérnöki oklevelét. Gépész és villamos ismereteit későbbi pályafutásában sikeresen kamatoztatta. Egyetem után a Compagnie de Fives-Lille gyár szerkesztési osztályán kapott állást. Az indukciós motorok gyártására kidolgozott egy szerkesztési-számítási eljárást, amely gazdaságos villanymotorok gyártását tette lehetővé.
1895-ben a Ganz és Társa gyár szerkesztési osztályának vezetője lett. Az indukciós motorok kiváló tulajdonságait megismerve, ezeket a motorokat a vasúti vontatásban is hasznosítani kívánta. 1898-ban egy svájci kisvasút tervezésében vett részt. Ekkor vállalták el az olaszországi Valtellina-vonal 3000 V-os háromfázisú, 15 Hz-es vasút villamosítását. Amikor 1902. szeptember 4-én ünnepélyesen átadták a vonalat, ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Táplálására az Alpokból lefutó folyók vízi energiájából nyerték az áramot. Ez év októberében elkészült a Comói-tó oldala mentén haladó vonal is.
Halála után 1932. augusztus 17-én volt a V40.001 pályaszámú, első fázisváltós mozdonynak a műszakrendőri próbája. Az általa tervezett mozdonyt már nem láthatta.
Az 1896 október 9-ére halasztott próbarepülésen a német uralkodó is részt vett. A felemás sikerű tesztek bebizonyították, hogy a hajó működőképes és irányítható. A következő, 1897. januárjára tervezték felszállást, azonban a feltaláló ezt már nem érte meg.
Schwarz halála után,1897. november 3-án történt meg az első tényleges felszállás, melynek szemtanúja volt ferdinand von Zeppelin gróf is, aki az özvegytől megvette Schwarz találmányát.
A léghajó 38 méter hosszú és 12 méter átmérőjű, egyik végén kúpos, hengeres test volt, melynek rácsszerkezetű vázát 0,2 mm vastag alumíniumlapok borították. (Ez volt a világon az első héjszerkezetű légi jármű.) A 12 rekeszre osztott test térfogata 3605 m³ volt, a legnagyobb az addig építettek közül. A 4 darab 2 méter átmérőjű légcsavart a 505 kg tömegű, négyhengeres, 16 lóerős Daimler-motor hajtotta. A hajó tömege 3560 kg volt, maximális sebessége 25 km/óra lehetett, a próbarepülésen 460 méteres magasságba is tudott emelkedni. Képes volt egy embert és kb. 130 kg hasznos terhet szállítani.
1931. január 13-án szívszélhűdésben elhunyt Kandó Kálmán gépészmérnök, a villamos vasúti vontatás, a fázisváltó és más fontos találmányok atyja.
Kandó Kálmán 1869. július 10-én született Pesten. adta be. Szigorlata 1892-ben egy villamos hajtású futódaru tervét a budapesti József Műegyetemen, ekkor kapta meg a gépészmérnöki oklevelét. Gépész és villamos ismereteit későbbi pályafutásában sikeresen kamatoztatta. Egyetem után a Compagnie de Fives-Lille gyár szerkesztési osztályán kapott állást. Az indukciós motorok gyártására kidolgozott egy szerkesztési-számítási eljárást, amely gazdaságos villanymotorok gyártását tette lehetővé.
1895-ben a Ganz és Társa gyár szerkesztési osztályának vezetője lett. Az indukciós motorok kiváló tulajdonságait megismerve, ezeket a motorokat a vasúti vontatásban is hasznosítani kívánta. 1898-ban egy svájci kisvasút tervezésében vett részt. Ekkor vállalták el az olaszországi Valtellina-vonal 3000 V-os háromfázisú, 15 Hz-es vasút villamosítását. Amikor 1902. szeptember 4-én ünnepélyesen átadták a vonalat, ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Táplálására az Alpokból lefutó folyók vízi energiájából nyerték az áramot. Ez év októberében elkészült a Comói-tó oldala mentén haladó vonal is.
Halála után 1932. augusztus 17-én volt a V40.001 pályaszámú, első fázisváltós mozdonynak a műszakrendőri próbája. Az általa tervezett mozdonyt már nem láthatta.