

Az „elvárosiasodás" legfőképpen Ázsiát fenyegeti, illetve azon településeket, melyeknek félmillió alatti lélekszámmal rendelkeznek.
Az egyik nagy, nemzetközi csúcstalálkozó előkészületeit szervező tudósok szerint legfőképpen a nagyvárosokat sújtják majd leginkább a felmelegedés hatásai. Száz éven belül egyre gyakoribbak lesznek az aszályos, száraz időszakok, a kánikulák, illetve a szélsőséges viharok és árvizek is. A tengerparthoz közeli városokat a vízszintemelkedés veszélyezteti, amely a jégsapkák olvadása miatt következik be. Ezek közvetlenül veszélyeztetik a teljes infrastruktúrát, az energiaellátást, illetve az ivóvízbázist.
Kilenc éve, a 2003-as nyári kánikula komoly problémát jelentett Európának, harmincötezer ember vesztette életét a melegnek köszönhetően. A tudósok azt mondják, hogy ha továbbra is ebben az ütemben emelkedik az átlaghőmérséklet, akkor 2040-ig a nyári csúcshőmérsékletek kétévente meghaladhatják a kilenc évvel ezelőttit.
A városok lakói azért vannak jobban kitéve a hőség veszélyeinek, mert a fák, illetve bokrok hiánya miatt az aszfalt visszaveri a hőt, a légkondicionálók is a szabadba fújják a meleget, a magas épületek sűrű szövevénye miatt pedig nincsen légmozgás, így a központban akár hat Celsius fokkal is melegebb lehet, mint vidékebbre.
Több város már most intézkedéseket vezet be a probléma megoldása érdekében. Több ház tetejét is fehérre festik, hiszen az visszaveri a Nap sugarait, az úttestet lyukacsosra készítik, így az eső könnyebben feltölti az úttest alatti talajrétegeket vízzel. Parkokat létesítenek, fákat és bokrokat ültetnek, mintegy menedékhelyként a hőség és a környezetszennyezés ellen. Más városok már megelőző terveket készítenek, melyekkel megakadályozható a későbbi problémák kialakulása anélkül, hogy komoly költségekbe hajszolnák magukat.