A szélerőmű tornyok kilencvenöt százaléka acélból készül, a maradék pedig betonból. Egy merész elgondolás szerint azonban erre a célra a legjobb anyag a fa lehet, hiszen a száz méter magas acéltornyok alapcsöve mintegy 4,2 méter átmérőjű, ennél nagyobb pedig már nem férne át a hidak alatt, így logisztikailag megnehezítené a helyzetet. A beton alapzat élettartama igen csekély, a húsz év már kritikusnak számít.
Minél magasabb az erőmű, annál jobb hatásfokkal dolgozik, hiszen magasabban több a szél. Magas tornyot azonban csak fából érdemes építeni, hiszen azt darabokból össze lehet ácsolni. A szerkezet legnagyobb elemei a rétegelt lemezhez hasonlók és mindössze tizenöt méter hosszúak, 2,8 méter szélesek és harminc centiméter vastagok, ezért szabványos konténerekben szállíthatók.
A torony a tövében 7x7 méteres, a csúcsánál pedig 2,4x 2,4 méteres. A belső, nyolcszögletű vázszerkezet ragasztott elemekből épül fel, melyek köré a külső héjat erősítik. A külső burkolat lesz az építmény tényleges teherhordó eleme.
Elméletileg fából akár kétszáz méteres tornyot is lehetne építeni, ám ez egyelőre lehetetlen volna, hiszen a legmagasabb daru csak 165 méter magas és a turbinát valahogy fel kellene juttatni a torony tetejére. Ilyen magasságban -bármily meglepő- a fatorony jobban állja a terhelést, mint az acél.
A burkolópanelokat kasírozzák, így sérülés esetén könnyen javíthatóak. Vegyszeres kezelést nem alkalmaznak, így húsz éves élettartam garanciát biztosítanak a szerkezetnek. Ezt az intervallumot több öregbítéses kísérlet is igazolja. A tűzvédelem tökéletesen megoldott, ráadásul a fatorony húsz százalékkal kevesebbe kerül, mint az acél.