Csak a kazánok fejlesztésével kerülhet előtérbe a biomassza
Norvégia energiaellátásának kilencvenhat százalékáért a vízerőművek a felelősek. A maradék hányadban nagy jelentőséggel bír a biomassza, melynek hatásfoka azonban a mai kor követelményeinek nem felel meg. Ezen próbál javítani a SINTEF.
A biomassza elégetésének hatásfokán van mit javítani, hiszen csak ezzel érhető el, hogy kisebb fajlagos kibocsátással bírjon, mint ha a hagyományos fát égetnénk el. A kutatók sok mindennel próbálkoztak, európai uniós támogatás keretein belül vizsgálták a biomassza és apríték tüzelésű erőművek működését, illetve a keletkezett hamut is. Utóbbit egyébként leginkább a mezőgazdaságban használják talajjavításra.
A kormány döntése szerint az északi országban 2020-ig meg kell duplázni a biomasszából származó 2008-es évi energiaszintet. Az Európai Unió, illetve tizenhat partnercég ezért közös erővel hozta létre a CenBio nevű biomassza innovációs központot, mely évente mintegy négy és félmillió eurós támogatásból vizsgálja a fatüzelés mechanikai, biológiai, illetve kémiai folyamatait. Az égés során keletkező gázoktól kezdve az alapanyag minőségén át az égéstermék komponenséig mindent számba vesznek, mérnek és elemeznek, ezzel szeretnének hozzájárulni a jövő kazánjainak fejlesztéséhez.
Nagyon fontos szempont még, hogy a biomassza, mint megújuló energiaforrás valóban megújuló legyen, vagyis több fát ültessenek, mint amennyit kivágnak. Jelenleg Norvégiában ez a tendencia tapasztalható, sőt, az ültetett erdők mindössze felét termelik csak ki éves szinten, így rejlik még némi tartalék az iparágban. Nagyon nehéz azonban eldönteni, hogy melyik a fontosabb: a fából szigetelőanyagot, építőanyagot vagy éppen bútort készítsenek, esetleg felhasználják energia előállítására.