A magas károsanyag-kibocsátásért elsősorban az emberi tevékenység okolható, mindenek előtt pedig az ipari üzemek, gyárak és a gépjárművek kibocsátása, amelyhez Kínában a jelentős mértékű szénégetés is hozzájárul, ez télen számos vidéki területen fűtőanyag - írja a tanulmány.
Kína a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátója, az addigi első Egyesült Államokat 2006-ban előzte meg, s a becslések szerint 2015-re az USA kibocsátásának másfélszeresét eresztheti a levegőbe. A jelenlegi ötéves terv (2011-2015) célkitűzése, hogy a bruttó hazai termék (GDP) egy egységére jutó károsanyag-kibocsátása az évtized közepéig a 2010-es szinthez képest 17 százalékkal csökkenjen, a nem-hagyományos energiaforrásokból származó energia aránya pedig 11,4 százalékra növekedjen. A központi kormány emellett arra tett ígéretet, hogy a GDP-arányos kibocsátást - a 2005-ös szintet alapul véve - 40-45 százalékkal csökkentse az évtized végéig, emellett pedig a megújuló energiák részarányát a teljes energiaelhasználáson belül 15 százalékra növelje.
A célok teljesítését illetően ugyanakkor pesszimisták a szakértők, s maga a kínai vezetés által kiadott egy tavalyi, a globális felmelegedés hatásait és költségeit részletező jelentés is kiemelte: az ország károsanyag-kibocsátásának érdemi csökkenése 2030-ig nem valószínűsíthető, ami már az évtized közepére élelem- és vízhiányhoz, átlaghőmérséklet emelkedéséhez, valamint gyakori áradásokhoz vezethet.