Emellett a dokumentum azt a célt is lefekteti, hogy a tagállamok által meghatározott úgynevezett energiamixben, vagyis annak összeállításában, hogy a tagországok milyen forrásokból fedezik energiaszükségletüket, 2030-ra uniós szinten huszonhét százalékra kell emelni a megújuló energiahordozók arányát. Ezen a téren ugyanakkor a bizottság úgy döntött, hogy nem határoz meg kötelező erővel bíró, adott esetben szankciókkal kikényszeríthető tagállami célokat minden egyes ország számára, az európai szintű cél teljesítésében gyakorlatilag szabad kezet ad a tagállamoknak.
A bizottság által most bemutatott javaslatot az Európai Parlament is napirendjére tűzi majd, valamint az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács is megvitatja majd a márciusi csúcstalálkozón - közölte a brüsszeli testület.
A bizottság egyúttal az európai energiaárakat elemző jelentést is közzétett, és arra a megállapításra jutott, hogy az energiaárak emelkedését részben ellensúlyozhatja az energia-előállítás költséghatékonyságának növelése és az energiafelhasználás hatásfokának javítása. A dokumentum szerint 2008 óta szinte minden tagállamban emelkedtek az energiaárak, főleg az adók és egyéb közterhek emelkedése és a magasabb hálózati költségek miatt. Brüsszel szerint nemzetközi összehasonlításban Európában drágább az energia, mint például az Egyesült Államokban, ami az EU versenyképességét is alááshatja.
A bizottság közleményének tanúsága szerint az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának negyven százalékos visszanyesése úgy lenne elérhető, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében szereplő szektorok 2020 után a jelenlegi 1,74 százalék helyett nagyobb mértékben, évente 2,2 százalékkal csökkentenék emissziójukat, a rendszeren kívüli iparágak kibocsátását pedig a 2005-ös szinthez képest harminc százalékkal kellene csökkenteni, ami méltányosan oszlana meg a tagállamok között.
Annak a célnak a kitűzése, hogy a megújuló energiaforrások arányát uniós szinten huszonhét százalékra kell emelni, Brüsszel szerint azt segíti elő, hogy folytatódjanak a beruházások ebben az iparágban, az viszont, hogy nem állapítanak meg kötelezően elérendő célokat minden egyes ország számára, rugalmas mozgásteret ad a tagországoknak arra, hogy saját körülményeiknek és értékrendjüknek megfelelően alakítsák át energiaellátásukat.
Az energiahatékonyság területén a bizottság a most bemutatott stratégiában annyiban nyitva hagyta a kérdést, hogy ezt is elengedhetetlennek nevezi ugyan a versenyképes, biztos és fenntartható energiaellátás megteremtésében, most azonban erre vonatkozóan nem állapít meg új célokat, hanem ezt az energiahatékonysági irányelv idén esedékes felülvizsgálatáig kitolja.
2010-ben, a 2020-ig szóló stratégia keretében a tagállamok azt vállalták, hogy az évtized végére ötödével csökkentik az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, valamint ugyanennyivel emelik a megújuló energia arányát és hasonló arányban javítják az energiafelhasználás hatásfokát.
A bizottság az európai energiaszektor versenyképességének mérésére új mutatókat is meghonosítana, amelyek a többi között azt fejeznék ki, mekkora különbségek tapasztalhatók az energiaszállítók árai között, mennyire diverzifikált egy-egy ország energiaellátása, mennyire támaszkodik hazai energiahordozókra, és milyen fokú az egyes tagállamok összekapcsoltsága egymással.