Anno
Mi történt anno február 27-én?
Ezen a napon írták alá 1946-ban Budapesten a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezményt. A döntés politikai jelentősségén túl, a hiánygazdaság körülményei között óriási logisztikai problémát is jelentett, a sérült nyilvántartások, adathiány is nehezítették az embertelen rendelkezéseknek a körülményekhez képest emberséges végrehajtását.
A Csehszlovák-Magyar Lakosságcsere Egyezményt Csehszlovákia kormányzója, Beneš sikeresen elfogadtatta a Potsdamban tanácskozó nagyhatalmakkal, mivel Prágának komoly szava volt Párizsban, Londonban és Washingtonban is.
(A II. világháború lezártával Európa-szerte lakosságcserékre került sor. Ez abból állt, hogy az egyes nemzetiségekhez tartozók önként vagy kényszer alatt elhagyták azt a helyet, ahol életük nagy részét leélték, és az „anyaországukba" települtek, a házaikba pedig a másik országból a helyükbe érkezők költöztek be. Alapvető különbség volt a felek érdekeiben, Csehszlovákia magyarok nélkül Szlovákiát akart és Magyarország megpróbált javítani az akkor jogtalan magyar kisebbség helyzetén Szlovákiában és feltölteni a svábok után üresen maradt falvakat.)
Az eredeti elképzelés szerint valamennyi felvidéki magyar elhagyta volna lakhelyét, és Magyarországra költözött volna. A másik irányban pedig a Magyarországon élő szlovákok hagyták volna el az országot, és telepedtek volna le Szlovákiában. Az elképzelés azonban több szempontból is abszurdnak bizonyult. Míg Csehszlovákiában több mint félmillió magyarajkú „várta" kitelepítését, ahhoz képest a Magyarországon élő szlovákok száma kisebb volt.
A lakosságcsere-egyezményt 1946 februárjában írták alá. A progam végül is úgy zajlott le, hogy több tízezer felvidéki magyart erőszakkal telepítettek Magyarországra, míg Magyarországról önként települtek át a szlovákok ezrei Csehszlovákián, főleg a magyarok lakta Dél-Szlovákiába; azonban az ő önkéntes áttelepülésük is bizonyos fokig megkérdőjelezhető, mivel valójában ez az „önkéntes választást" nem volt igazán önkéntes.
Schmidt Mária 60 000-re becsüli a magyarországi szlovákok számát, akik Szlovákiában települtek át, Föglein Gizella szerint 73 000 voltak. Schmidt Mária kb. 90 000-re becsüli a magyar áttelepülők számát és további 30 000 magyar hagyta el a háború után a mai Szlovákiát. Hál' Isten végül az egész lakosságcsere-programot le kellett állítani, mivel mindkét állam orosz befolyás alá került.A magyarországi szlovákok településein a magyar illetve a csehszlovák hatóságok által kiküldött propagandisták jelentek meg, akik sürgették a lakosságcsere-egyezmény keretében az áttelepítést, illetve a kitelepített magyarok „gazdag és nagy" birtokaival kecsegtették a szlovákokat, rámutattak a háborús előtti Csehszlovákia gazdasági sikereire és a fiatalokat Szlovákia legszebb részeibe küldték üdülésre az itt maradásuk esetén pedig a teljes asszimilálódással fenyegették a falusiakat. Azonban minden propaganda ellenére sok szlovák maradt meg magyarországi földjén, ahelyett, hogy a számukra bár nyelvileg közeli de mégis idegen Szlovákiába költözött volna, ahol olyan falukba kerültek, ahol a hivatalos nyelv a szlovák lett, de a magyarok aránya részben magasabb volt, mint azokban a falukban, ahol eddig éltek. Vannak hírek arról is, hogy magyarok is szlovákokként át akartak települni az akkori Csehszlovákiába. Másrészt az áttelepülők közül is egyesek visszaköltöztek Magyarországra, mivel - főleg a Békés megyei - szlovákok kultúrája, szokásai, de még nyelve is eltért a Szlovákiában tapasztaltaktól.
