Nélkülözhetetlen médium az élet, a társadalom számára, nyersanyag a termelésben, energiaforrás, közlekedési út, és meghatározó tényező a környezet egyensúlyának fenntartásában.
E meghatározás alapján határoljuk be azt a hatalmas tartalmat, melynek a gyűjtőneve: víz. A víz életünk minden pillanatában jelen van - mai tudásunk szerint a víz az élet bölcsője. E nélkül nem létezhetnek a növények, növények nélkül nincs oxigénje a Földnek, oxigén nélkül pedig nem létezhetnek az élőlények. A tengerek meg a bennük tenyésző planktonok, a helyhez kötött moszatok vagy a nyílsebesen úszó halak, emlősök, a víz fölött röpködő madarak egymást segítve, üldözve, táplálva vagy elpusztítva is kiegyensúlyozott élelmiszerláncot alkotnak.
Az ember is e lánchoz tartozik. Élete elválaszthatatlanul kötődik a vízhez. Megtanulta e mérhetetlen kincsesbánya tengernyi gazdagságának kihasználását. A vizek legértékesebb ajándéka mégis a tiszta, üdítő ivóvíz, amely a növényi, állati és emberi szervezet számára az összes külső tényező közül a legnagyobb jelentőségű, hisz az élőlények szervezetének fő alkotóeleme.
Az édesvízhiány azonban napjainkban lassan már kritikussá válik. Tiszta vizet kérnek a szaporodó gyárak és üzemek, a szomjúhozó termőföldek és a világ nagy városainak lakói. Vízért kiált a száraz puszták egymilliárd szomjúhozó embere. A szennyeződés borzasztó súllyal nehezedik az emberre, lassan már fojtogatóvá válik. Ez különösen érinti a vizeket. Majdnem minden szennyeződés a vízbe jut, a vizek végzik el a természet nagytakarítását. A statisztikák szerint a kórházakban fekvő minden harmadik beteg a szennyeződés következtében jutott oda. Fontosak az anyagi javak, de fontosabb, hogy utódainknak szép, tiszta, egészséges környezetet hagyjunk hátra, melyben otthon érezhetik magukat. Ez nem is olyan nagy feladat, csupán meg kell tanulnunk civilizáltan élni, közvetlen környezetünket rendben tartani, és ne restelljük megszólítani azokat, akik ezt az oszthatatlan közvagyont, ezt a médiumot, melyben élünk, mindenáron ki akarják sajátítani, és lerombolják.
1901-ben ezen a napon hagyta jóvá az uralkodó (Ferenc József), hogy a Műegyetemen elnyerhető legyen a doktori cím.A rendelet tartalmazza a szigorlat tárgyait, az értekezés követelményeit. Ugyanebben a rendeletben szabályozta a tiszteletbeli doktori cím adományozásának és a külföldi műszaki doktori oklevelek honosításának feltételeit.
A Műegyetemen először Zielinski Szilárdot (1860-1924) nevezték ki 1902-ben műszaki doktornak, aki később az út- és vasútépítéstan professzora lett.