Anno
Mi történt anno március 26-án?
Ezen a napon alapította meg 1956-ban Albánia, Bulgária, Magyarország, NDK, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió az Egyesített Atomkutató Intézetet. Az Egyesített Atomkutató Intézet technikai hátterét a Dubnában 1947-ben alapított fizikai intézet képezte. A nemzetközi intézet megalapításának közvetlen előzménye a CERN 1954-ben történt megalapítása volt.
A dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (angolul: Joint Institute for Nuclear Research, JINR; oroszul: Объединённый институт ядерных исследований, ОИЯИ) jelenleg 18 ország (Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Észak-Korea, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Mongólia, Oroszország, Örményország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Üzbegisztán és Vietnam) közel 1000 kutatója végez kutatómunkát.
Az EAI társult tagjai különböző szervezetek, mint az UNESCO, CERN, CLAF és Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Államok vezető fizikai kutató intézetei. Jelenleg az EAI-nak 7 Laboratóriuma van:
Elméleti Fizikai Laboratórium
Nagyenergiájú Fizikai Laboratórium (részecske fizika)
Nehézion Fizikai Laboratórium
Nukleáris kölcsönhatások Laboratóriuma
Neutronfizikai Laboratórium
Szilárdtestfizikai Laboratórium
Informatikai Laboratórium
Az Egyesített Atomkutató Intézetben felfedezett elemek:
Radzerfordium (1964),
Szíborgium (1974),
Borium (1976),
Ununquadium (stabilitás szigete, 1999),
Ununhexium (2001),
Ununtrium (2004),
Ununpentium (2004).
Ununoctium (2006).
Az Unun~ kezdetűek rövid, millisecundum, secundum felezési idejűek, ezért kevesen „talákozhattak" velük.
Magyarország 1956-ban a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet alapító tagországa volt. Magyar kutatók 1962-ben az EAI és CERN között megkötött együttműködési szerződés keretében jutottak lehetőséghez, hogy a CERN-ben végzett részecskefizikai kutatásokban részt vehessenek. 1960 és 1990 között magyar fizikusok és informatikusok több korosztálynak a Dubna-CERN együttműködés keretében megvalósult szemináriumokon, nyári iskolákon (részecskefizikai, elméleti fizikai, és informatikai) volt lehetőségük az élvonalbeli kutatások megismerésére és a nemzetközi kapcsolataiknak kialakítására.
A rendszerváltást követően politikai döntés következtében Magyarország (nem számítva az időközben megszűnt NDK-t és a jóval korábban kilépett Kínát) az alapító tagok közül egyedüliként kivonult a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetből, de napjainkban az MTA jóvoltából Magyarország is újra részt vesz kutatásaiban.
Ezen a napon született 1912-be Selmecbányán Ronkay Ferenc gépészmérnök, címzetes egyetemi tanár. Oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte 1935-ben. A Budapesti Elektromos Műveknél dolgozva, a villamosenergia-termelés és -elosztás minden lényeges fázisában tevékenykedett. Részt vett a Mátravidéki Erőmű létesítésében.
A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet (VEIKI) jogelődjénél kutató munkát végzett, elsősorban a villamosenergia-rendszerek együttműködése témakörben, majd a Magyar Villamos Művek Tröszt jogelődjénél a teherelosztó üzemviteli szolgálatának vezetője volt. Javaslatai és az általa irányított hálózati kísérleti tapasztalatai alapján kidolgozott frekvencia és csereteljesítmény szabályozási rendszerrel valósult meg négy ország: LNK (Lengyel Népköztársaság), NDK (Német Demokratikus Köztársaság), CSSZSZK (Csehszlovák Szocialista Köztársaság) és hazánk (akkor Magyar Népköztársaság néven) villamosenergia-rendszereinek párhuzamos üzeme, amely a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) energiarendszerének magja volt.
Az ő vezetésével működő bizottság javasolta nálunk a 120 kV-os hálózaton az egyfázisú önműködő visszakapcsolási rendszer bevezetését, és az ő kezdeményezésére dolgozták ki és alkalmazták az aszinkron energiarendszerek közötti átkapcsolásokat lehetővé tevő módszert, valamint az ehhez szükséges automatikát. Munkája mellett Ronkay Ferenc 20 éven át tanított a BME-n, több könyvet és szakmai cikket írt. Budapesten hunyt el 1979. május 6-án.