Anno


1922-1927-ben a szegedi egyetemen Az analízis és alkalmazása c. tárgykör magántanára. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása (előadásokat tartott az egyetemen) miatt magántanári képesítését visszavonták. 1928-tól a budapesti egyetemen Az analízis és annak matematikai-fizikai alkalmazásai c. tárgykör magántanára.
1940-től a Műegyetem rendes tanára, a II. számú matematika tanszék vezetője. 1952-1958 októberéig oktatási igazgató az építőmérnöki (és közlekedési) műszaki egyetemen, a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1947-ben megalapította az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetét.
Önkezével vetett véget életének Budapesten 1958. november 30-án.
Egyik legjelentősebb eredménye a Kőnig Dénestől származó, utóbb ökonometriában alkalmazást nyert gráfelméleti tétel általánosítása. Fő kutatási területei a geometria és differenciálegyenletek alkalmazása, főként a differenciálgeometria, a forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Élete utolsó éveiben elsősorban a mátrixelmélettel és annak alkalmazásával foglalkozott, eredményei közül különösen jelentősek a függőhidak általános elméletének megalapozására és felépítésére irányuló kutatásai. A Hungaria Acta Mathematica szerkesztője (1946-1949).