Anno
Mi történt anno április 24-én?
Ezen a napon született 1884-ben az Arad megyei Borosjenõn Balló Rudolf. 1906-ban kitűnõ eredménnyel tette le a tanári szakvizsgáját és 'summa cum laude' minõsítéssel szerezte meg vegyészdoktori oklevelét. Kutató munkája során a dolomit és szilikát ásványok keletkezési feltételeit vizsgálta, részben a Magyarhoni Földtani Intézet támogatásával, részben ösztöndíjjal a bécsi Tudományegyetem ásványtani intézetében.
Közben a Tudományegyetem II. sz. Kémiai Intézetében vezette a tanárjelöltek és a gyógyszerész hallgatók gyakorlatait 1906-ig, és ezzel párhuzamosan az intézeti külön laboratóriumban folytatta a kutatásait 1904-1919-ig.
Tudományos és oktatói munkája mellett jelentõs társadalmi tevékenységet is folytatott. 1917-ig a Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztõje. A húszas évek elején Isola Művek Rt. néven vegyi üzemet alapított, ahol elõször gyártottak és dolgoztak fel Magyarországon műanyagot. Több szabadalma volt, így fékpofa és fékbetétek (1935), csapágyak és csapágyperselyek (1942) műanyagból történt elõállítására.
Oktatott a Tudományegyetemen, szervezte a műanyagipari kutatást, szabványosítást. A MKE-ben megszervezte a Műanyag-, Gumi- és Lakkipari Szakosztályt, amelynek elnöke volt. 1952-ben megbízták a Budapesti Műszaki Egyetemen a Műanyag- és Gumiipari Tanszék megszervezésével. A tanszék oktató és kutató munkáját az egyetemi reformot jóval megelõzve korszerű alapokra építette fel. A tanszék adminisztratív vezetésétõl 1960-ban vált meg, de nyugdíjba vonulása után is mindvégig a kutatómunka aktív irányítója maradt.
Munkássága elismeréseként 1952-ben a kémiai tudományok kandidátusává, 1959-ben a kémiai tudományok doktorává nyilvánították. 1969. november 6-án hunyt el Budapesten.
Ezen a napon született 1862-ben Pápán Beke Manó matematikus, egyetemi tanár, akadémikus. A századforduló idején kialakult matematikai reformtörekvések jelentős képviselője, kiváló pedagógus, egyben a nők közép- és felsőfokú oktatásának egyik előharcosa volt. Nevét az évete kiosztásra kerülő emlékdíj őrzi, melyet az eredményes matematikai oktatást vagy népszerűsítő tevékenységet végzők kaphatnak meg. 1946. június 27-én hunyt el Budapesten.Ezen a napon született 1901-ben Mándokon Bélteky Lajos gépészmérnök. Egyetemi tanulmányait a budapesti József Műegyetemen végezte, ahol 1926-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett.
1925-26-ban a Magyar Wolfram Lámpagyárban üzemi segédmérnök, 1926-29-ben az Elektromos Szerelési Vállalatnál építésvezető mérnök, 1929-31-ben a bábolnai és kisbéri ménesbirtokok villamosítási munkálatainak vezetője, 1931-36-ban a Kereskedelmi Minisztérium gépészmérnöke.
1936-46-ban az Iparügyi Minisztérium gépészeti főosztályának főmérnöke. 1946-49-ben az Építésügyi és Közmunkaügyi Minisztérium előadója. 1949-52-ben az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mélyfúró csoportjának vezetője. 1952-53-ban a Belügyminisztérium földtani főosztályának főelőadója, 1953-1964 között az Országos Földtani Igazgatóság csoportvezetője, 1964-től nyugalomba vonulásáig (1975) a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője.
Fő kutatási területei: a törpevízműves vízellátás és a gyakorlati geotermikus kutatás. Az államosított vízkútfúró-ipar egyik megteremtője és irányítója volt. 1960-ban Bogdánfy-emlékérmet, 1979-ben Péch Antal-emlékérmet kapott.
Budapesten hunyt el 1980. december 11-én.