Anno
Mi történt anno május 2-án?
Ezen a napon kezdték bontani 1989-ben a vasfüggönynek nevezett műszaki zárat, mely Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek a II. világháború uán kiterjesztett szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai országokban építettek ki a 1940-es évek második felétől.
A vasfüggöny kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédében hangzott el először: „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében."
A 260 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon 1949-től - az illegális határátlépések megakadályozására - különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar-jugoszláv határt is.
Az elsőgenerációs vasfüggöny egy aknamező volt, amit két, faoszlopokra szegezett szögesdrót vett közre. Ez pontosan követte a határvonalat, hasonlóan a második generációs Vasfüggönyhöz. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. Az első, hevenyészett határzárral azonban sok volt a gond, a fatestű aknák vagy maguktól is felrobbantak, vagy épp akkor nem működtek, amikor kellett volna.
A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. A második változat két - betonoszlopokra rögzített - szögesdrótkerítés volt, közte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Ezt a rendszert azért kellett felszámolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában több halálos balesetet, csonkolást is okozott.
Az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. Ez akár tíz kilométerrel is a határ mögött húzódott. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, ha bárki hozzáért vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön, ahonnan két járőrt küldtek ki. Az egyik a határvonaltól indult befelé kutyákkal, hogy elébe kerüljenek a határsértőnek, a másik pedig a kerítéshez ment, hogy megnézze, mi történt. Az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. Az MSZMP politikai bizottság 1989. február 28-i ülésén elfogadta a EJR megszüntetését. A bontás nem egész két hónapig tartott, Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágták az egyik utolsó szakaszt. Az elbontott szögesdrót-zár maradványai azonban még napjainkban is megtalálhatók a határ menti erdőkben.
Ezen a napon született 1911-ben Aradon Homoródi Lajos mérnök, egyetemi tanár.Mérnöki oklevelét 1934-ben a József Műegyetemen szerezte. Pályáját 1934-ben az egyetem általános geodéziai tanszékén kezdte. 1952-1954 között a Geodéziai és Kartográfiai Intézet osztályvezetője, igazgató helyettese, 1954-1957 között a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat igazgatója, 1957-től 1959-ig az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa. 1959-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, majd a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója. 1961-től tanszékvezető egyetemi tanár az egyetem általános geodézia, majd fotogrammetriai tanszékén. 1972-től a Geodéziai Intézet vezetője, 1963-1964-ben rektorhelyettes, 1964-67-ben az Építőmérnöki Kar dékánja. Foglalkozott a városi sokszögelés szög- és hosszmérésének pontosságával. Kidolgozta a mérési eredmények célszerű kiegyenlítési módját. Eredményesen művelt szakterülete volt a fotogrammetria is, a légi háromszögelés elméletének témaköréből számos dolgozata jelent meg. Alapító tagja és 1962-1980 között elnöke volt a Geodéziai és Kartográfia Egyesületnek. 1973-tól az MTA tagja.
Budapesten hunyt el 1982. január 22-én. (forrás:kfki)