Anno
Mi történt anno május 7-én?
Ezen a napon tartották a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér átadási ünnepségét 1950-ben. Az eddigre elkészült részek biztosították az 1946-ban megalakult és Budaörsi székhelyű Maszovlet itteni működését. A légitársaság ekkor még csak néhány külföldi járatot, a prágait, a bukarestit, a varsóit és a szófiait tartotta fenn. Ferihegyre az első időkben menetrend szerint csak a hazánkéhoz hasonló politikát folytató országok gépei jártak. Az ide vezető út azonban nem volt sima.
Az I. világháborút követően a magyar polgári repülés nehezen és korlátozások közepette alakulhatott ki. Ennek során Mátyásföld után Budaörs lett a 30-as évek végén a belföldi és egyben az ország nemzetközi repülőtere is.
1938-ban újra napirendre került egy új fővárosi repülőtér létesítése. Ehhez hozzájárultak a rövid ideje működő budaörsi repülőtér problémái is. A három település, Pestszentlőrinc-Rákoshegy-Vecsés határában lévő területet jelölték ki a leendő új repülőtérnek, ahol vegyesen lehet polgári-katonai-sport célú hasznosítást kialakítani.
A tervezés részeként, a repülést akadályozó természetes és mesterséges tereptárgyaktól mentes, a későbbi bővítésekhez lehetőséget nyújtó területen 1939 februárjától meteorológiai megfigyeléseket és méréseket végeztek dr. Hille Alfréd vezetésével. Főként a szélviszonyokat, a köd kialakulásának és feloszlásának körülményeit vizsgálták. Már 1940 nyarán repültek a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap keretében a növendékek. A katonai rész északi oldalán, a repülőtér nyugati részén épültek az EMESE Kísérlet Repülőgépgyár irodái, műhelyei.
Mint minden épület tervezésére és építésére, így a forgalmira is nyilvános pályázatokat hirdettek. Az 1939 szeptemberében kiírt pályázat decemberi eredményhirdetésekor a megvalósításra legalkalmasabbnak, kis módosítással ifj. Dávid Károly (1903-1973) terveit találták. A tervező, aki a modern magyar építőművészet egyik megteremtője volt, egy olyan épületet álmodott meg, mely felülről stílusosan, egy hatalmas repülőgépre emlékeztetett. A törzse a nagyméretű impozáns indulási-érkezési csarnok, a vízszintes vezérsíkja a közútfelőli homlokzat, a szárnyai a felszálló mező felé néző emeletes részek, motorjai pedig az ezek előtt lévő két irányítótorony. A kiírásban az érdeklődőkre, az utasok kísérőire és a repülőbemutatók résztvevőire is gondolni kellett, ezért erre a célra épült meg egy nagyméretű terasz. A munkálatok 1942-ben kezdődtek el Kemenes Krebs András cégének közreműködésével.
A második ütemben épülő új utasforgalmi épület alapkövét 1983. november 16-án rakták le. Az osztrák hitelből és fővállalkozásban készült 2-es terminál 1985. november 1-jétől fogadja az utasokat. Ezt a Malév és később a Lufthansa, Air France, Swissair repülőgépei és utasai használták. Ebben az időben készült el a 2-es kifutópálya (13L/31R), amely 3706 méter hosszú és az 1-es pályával párhuzamos. A régi, 1-es terminál bonyolította le továbbra is a többi ország légitársaságainak forgalmát.
1997-ben elkezdődött a 2B terminál építése. A több mint 30 ezer m2 alapterületű új épületet a hozzá tartozó forgalmi előtérrel 1998. december 8-án avatták fel. Ide költözött az összes külföldi légitársaság. A hét utashíddal ellátott épületközeli és öt távoli állóhelyekkel 3,5 millió utast képes fogadni évente.
A magyar állam 2005. december 18-án privatizálta a repülőtér üzemeltetésének jogát, amelyet 75 évre a brit BAA International Ltd. szerzett meg. Az angol cégben történő változások következtében azonban újra tulajdonosváltás előtt áll a repülőtér. A német Hochtief AirPort GmbH 2007. június 6. óta a tulajdonosa Magyarország egyetlen jelentős légikikötőjének.
'Hic transit gloria mundi!'
2011-ben a reptér nevet váltott, a Feriből megkomolyodván Liszt Ferenc nevét kapta.
Ezen a napon született 1886-ban Budapesten Rybár István kísérleti fizikus, geofizikus, egyetemi tanár. A Barcsay utcában (ma: Madách Gimnázium) érettségizett, ezután a tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Egyetemista korától fogva részt vett Eötvös Loránd terepi méréseiben, s a mérések kiértékelésében. Pogány Bélával együtt végzett ösztöndíjas optikai kutatásokat Göttingenben Waldemar Voigt irányításával, majd a témából írt doktori disszertációját itthon védte meg 1911-ben. Ezután lett Eötvös tanársegéde, majd Eötvös halála után a Gyakorlati fizika tanszék tanára. Tangl Károly halála után elvállalta a Kísérleti fizika tanszék vezetését, innen 1949-ben távolították el, így az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben talált munkaalkalmat. Munkásságának jelentős részét az Eötvös inga továbbfejlesztésére fordította. Az Intézetben 1954-ben kifejlesztett E 54 jelű Eötvös-Rybár-Banai-féle torziós inga az 1958. évi brüsszeli világkiállításon elnyerte a geofizikai műszerek nagydíját. Az Auterhal nevű, kisméretű, könnyen kezelhető torziós ingája külföldön is elterjedt a két világháború között. Budapesten hunyt el 1971. november 18-án.