Anno


Legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezését, a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét, a leptontöltés megmaradásának törvényét 1952-ben fogalmazta meg. Ennek lényege, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt.
Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Akadémiai Díjjal, 1993-ban pedig Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Személyében először nyerte el 2001-ben külföldi tudós a Brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) által adott Bragg-érmét és díjat.
1957-ben adták ki Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amit azóta is a valaha írt egyik legjobbnak tartanak. 1972 és 1982 között nagy szerepe volt a természettudománnyal foglalkozó iskolai tantárgyak modernizálásában, segített meghonosítani a modern nyugati módszereket a magyar közoktatásban. 1994-ben angol nyelven jelent meg A marslakók érkezése (The Voice of the Martians) című műve, amelyben a magyarországról származó, később az USA-ban nagy eredményeket elért tudósok életét mutatta be.
Rendszeresen megjelent a Paksi Atomerőmű rendezvényein, előadásokat is tartott ott, az atomenergia szószólója volt és nemzetközileg elismert szakemberként is rendszeresen állást foglalt annak tiszta és biztonságos volta mellett.
2002. december 2-án hunyt el Budapesten.