Az oktatási és kulturális miniszter a magyarországi oktatás, képzés, felnőttoktatás, tudományos kutatás érdekében végzett kiemelkedő tevékenységért a gazdasági- és közélet szereplőinek elismerésére Kármán Tódor-díjat alapított. A díjra pályázni lehet, vagy az oktatási és kutatási intézmények, ill. az oktatásban és kutatásban résztvevő személyek tehetnek indokolással javaslatot.
A díjat olyan magánszemélyek (vagy közösségek) kaphatják, akik kiemelkedő támogatást nyújtanak a tanulóknak, hallgatóknak, oktatóknak és oktatási intézményeknek, jogi személyek (intézmények, vállalkozások, alapítványok) kaphatják, amelyek szoros együttműködés keretében jelentős támogatással (pl. ösztöndíj rendszerek létrehozása, kétoldalú együttműködések keretében, tudásközpontok, kooperációs kutató központok támogatása, stb.) közreműködnek az oktatási intézmények kutatási, oktatási munkájában.
Évente maximum öt díj adományozható, amelyet az oktatási miniszter ünnepélyes körülmények között ad át. A díjjal oklevél és plakett jár.
Kármán Tódor
1881. május 13- án született Budapesten.
Szülei élénk társasági életet éltek,
ahol az ifjú Kármán már hat évesen kitûnt
ötjegyû számok fejben történõ összeszorzásával.
Bár a matematika iránt mindig is fogékony volt, apja
aggodalommal figyelte a számok felé mutatott szeretetét.
Éppen ezért a gyakorlatiasabb, a mindennapi élethez
közelebb állópálya felé tereli s javaslatára
kerül 1898- ban a Mûegyetem Gépészkarára.
A matematika ismeretek mellett Bánki Donáttól
tanult a legtöbbet aki az empirikus szabályok ellenzõjeként
igyekezett valamennyi természeti jelenséget tudományos
alapokon magyarázni. Kitûnõ minõsítésû
oklevelének megszerzése után elõször Bánki
és Schimanek Emil vezetése mellett a Ganz gyár kutatómérnökként
a dugattyús gépek szelepeinek csattogását vizsgálja
mind elméleti, mind matematikai úton; foglalkozik a mérnöki
gyakorlatban használatos zömök, nyomott rudak kihajlásával
amivel egyben pontosítja Euler ide vonatkozó elméletét.
Apja rábeszélésére Göttingába folytatja
tanulmányait, és Prandtl támogatásával
a repülõgép és épületszerkezetek
rúdjainak in-elasztikus kihajlás témakörébõl
megírja doktori értekezését, amivel az alkalmazott
mechanika történetébe beírja nevét. Párizsi
élményei hatására érdeklõdése
a repülés felé fordul, s rész vesz a Zeppelin-
terv kidolgozásában.
A Kutta, német és Zsukovszkíj, orosz matematikusok
nevéhez fûzõdõ felhajtóerõ természetének
tisztázása után az ellenállás kérdéseivel
foglalkozik melyben nagy szerepet játszott Prandtl határréteg
elmélete. Az alakellenállás problémáját
tárja fel az un. Kármán-féle örvénysor
magyarázatával.
1913- ban az aacheni egyetem aerodinamikai tanszékének
vezetõje lesz, ahol Junkers Hugó professzorral kidolgozzák
a szárnyszelvény szerkesztési módját,
amivel a szárnydeformációkkal és üzemanyagtartály
elhelyezéssel kapcsolatos problémákat oldják
meg. Ennek alapján fejlesztik ki a Junkers-1 gépeket.
Az I. világháborúban fõhadnagyként
vonul be az osztrák- magyar hadsereghez, ahol többek között
a helikopter fejlesztésekben tevékenykedik. 1918- ban az
egyetemek természettudományokért felelõs minisztere
lesz, s tart elõadásokat Korszerû mechanika címen.
Aachenbe visszatérve a vitorlázó repülõgépek
tervezésével foglalkozik s teszi az egyetemet ez irányban
a repülõgépészetfellegvárává,
Németországban. Elõadásait a késõbb
híressé váló Messerschmidt is hallgatta.
Az egyre erõsödõ náci nyomásra
1929. decemberében Pasadenába kényszerül költözni,
ahol tanszékvezetõ lesz. Az egyetem matematika tanára
Bell csak az elmélettel foglalkozott az alkalmazással nem,
így Kármán matematikát is kezd tanítani.
Az itt tanulók tehát Bell matematikai analízisét
és Kármán használható matematikáját
hallgathatták, ami nagy sikerrel járt.
A léghajózással kapcsolatosan fontosnak tartotta
a turbulencia vizsgálatokat de rá kellett döbbenie,
hogy ehhez nagyon pontos meterológiai ismeretekre van szükség.
A dél-kaliforniai egyenletes idõjárás vonzotta
a repülõgépgyárakat, ahol Kármán
laboratóriumaiban többek között vizsgálták
a szárnyak és a törzs között leváló
örvények okozta rezgéseket, így jött létre
a DC család.
Nemsokára a világ aerodinamikusait már a
hangsebesség körüli vagy azon túli repülés
érdekelte. Kármán 1935- ben fejtette ki elméletét
a kompresszíbilis folyadékokról, mely a szuperszonikus
repülés új elméletét jelentette. A karcsú
forgástestekrõl írt tanulmánya a ballisztikusok
figyelmét felkeltette és tanácsadóul szerzõdtették.
Vezetésével Aderdeenben lövedékek mozgásának
tanulmányozására szélcsatornát épít,
amely a rakétatechnikának is alapját képezték.
Kármán fiatal mérnökökkel szilárd,
majd késõbb folyékony tüzelõanyagú
rakétákkal a repülõgépek indítását
tudták megoldani, majd a rakétatechnikát tovább
fejleszteni. Mindezek az eredmények egy olyan saját vállalat
létrehozását tették lehe-tõvé
amely 20 év alatt több, mint 700 millió dollár
forgalmat bonyolított le. Késõbb részvényeit
eladva Kármán 12 millió dollárt veszít.
A késõbbiekben számos kísérlet keretében
a rakéta égésterében állandósult
égés problémájával foglalkozik.
1963. február 18- án a Fehér Ház
rózsakertjében vette át Kennedy elnöktõl
azt Natinal Medal of Science kitüntetést, amit Kármán
kapott meg elõször a világon Az elismerõ érem
átvétele után nem sokkal 82-ik születésnapja
elõtt szívrohamban hunyt el.