Anno
Mi történt anno augusztus 6-án?
Ezen a napon született 1907-ben Nagyváradon Heller László (1907. augusztus 6. Nagyvárad - 1980. november 8. Budapest) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd 1931-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána két évig a zürichi műegyetem egyik tanszékén a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta kutatóként. Hazatérve önálló mérnöki tervezői-tanácsadói tevékenységet folytatott.
Az 1940-es években dolgozta ki az erőművek víz nélkül, levegővel történő hűtésére a "Heller-System" néven azóta világszerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő a Forgó-féle hőcserélő - amely olcsón és viszonylag kis méretek mellett tudja átvinni a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe - Heller zürichi évfolyamtársa, barátja és munkatársa, Forgó László munkája. (Ezért szokták esetenként Heller-Forgó rendszert említeni.)
A légkondenzációs rendszer jellegzetessége a keverő típusú kondenzátor és a szabadban elhelyezett, apróbordás elemekkel rendelkező víz-levegő hőcserélő berendezés.
A keverőkondenzátorban a gőzturbinából kilépő, munkát végzett gőz a tápvíz tisztaságú hűtővízzel keveredik, aminek hatására a gőz kondenzálódik, a hűtővíz hőmérséklete pedig emelkedik. A hűtővíz porlasztófúvókákon keresztül jut be a gőztérbe úgy, hogy a rövid csövekből és terelőlemezekből álló fúvókák egymással párhuzamos vízhártyákat alakítanak ki, a gőz e hártyák közé áramlik és kondenzálódik. A légelszívások helyén utóhűtő fúvókák biztosítják a levegő-gőz keverék megfelelő lehűtését. A kondenzátorból a kondenzátum és a hűtővíz keveréke két irányban távozik. A lecsapódott gőznek megfelelő mennyiséget a kondenzátumszivattyú a tápvíz-előmelegítő rendszeren keresztül a kazán felé továbbítja. A kondenzátumnál 50-70-szer nagyobb mennyiségű hűtővizet a keringetőszivattyú a száraz hűtőtorony alján elhelyezett apróbordás hőcserélőkön hajtja át. Ezekben a hőcserélőkben a hűtővíz a hidegebb, atmoszferikus levegő hatására lehűl, majd visszajut a kondenzátor porlasztófúvókáihoz.
A hűtőtorony hiperbolikus vagy hengeres alakú, általában vasbetonból készült 100-120 m magas építmény. A torony belépőnyílásában, az alján, a kerület mentén függőlegesen vannak elhelyezve a Forgó-féle apróbordás hőcserélőtáblák. A hőcserélőtáblák merevítőrudazattal vannak összekötve úgy, hogy egymás mellett cikcakkban, egymással 60°-os szöget bezárva helyezkednek el.
Az apróbordás hőcserélő lehetővé teszi, hogy kis légellenállás és viszonylag kis légsebesség esetén is igen kis hőmérsékletkülönbségek mellett, jó hőátadási tényezővel lehessen a rendkívül nagy hőmennyiséget átadni a levegőnek. Szerkezeti felépítésének lényege, hogy a hűtővíz csöveire (99,5%-os) alumíniumból készült lemezeket erősítenek fel úgy, hogy minden olyan két cső között, amelyben a hűtővíz ellentétes irányba áramlik, a hővezetést gátló megszakítás, borda van kialakítva. Az ezekkel az apróbordás elemekkel felmelegített levegő nagy természetes huzatkülönbséget hoz létre még nyári viszonyok között is, ami a hűtőtorony természetes légellátását biztosítja.
Ha a hűtővíz lehűtéséhez szükséges mennyiségű atmoszferikus levegőt a torony kéményhatása mégsem biztosítja, akkor ventilátor segítségével hozzák létre a megfelelő huzatot.
A légkondenzációs hűtőtorony előnye, hogy a hűtővíz teljesen zárt rendszerben kering, vízvesztesége nincs. A kis vízfogyasztás következtében az erőmű telephelyének megválasztása a víz beszerzési lehetőségeitől gyakorlatilag függetleníthető. Minthogy a hűtővíz a levegővel közvetlenül nem érintkezik, párolgási vesztesége nincs, ezért a rendszer első feltöltése után póthűtővíz gyakorlatilag nem szükséges (MSZH honlapjáról Dobreffné Tömösy Erika írásából)
Úttörő elvi munkát végzett az entrópia addig inkább fizikai jellegű fogalmának a technikai-tervezői gyakorlatba történő bevezetése terén és az új elvek alkalmazásával jelentős javaslatokat dolgozott ki, például atomerőművek körfolyamataira. További, az egész világ technikai fejlődésére ható kezdeményezései közül említésre méltó: a gázturbina mint ipari hőforrás; a nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása; két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban.1951-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetemre. Tanítványai közül itthon és külföldön igen sokan elismert szakemberré váltak. 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1980. november 8-án hunyt el Budapesten