Anno
Mi történt anno szeptember 17-én?
Időskori végelgyengülésben ezen a napon hunyt el Bécsben 1891-ben Petzvál József Miksa mérnök-matematikus, Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, a Bécsi Tudományos Akadémia tagja, akinek kutatásai az elméleti és gyakorlati fénytan területén jelentősek, találmányai pedig forradalmasították a fényképezést. Szepesbélán született 1807. január 6-án német család gyermekeként született, de mindig magyarnak vallotta magát.
Petzvál József ifjúkori sorsáról nem sokat tudunk, mert személyes ügyeit, életrajzi adatait, sőt találmányait illetően is igen titkolódzó volt. A kassai líceum ösztöndíjával került Pestre az Institutum Geometricum-ba, melyet 1828-ban végzett el, s „Geometer Approbatus"", azaz okleveles mérnök lett.
1828-1835 között Pest város mérnöke volt, ahol az építési osztályon dolgozott. 1830-ban csatornázási tervet készített a várost fenyegető árvizek kivédésére. Közben bölcsészdoktori oklevelet szerzett matematikából. 1832-től matematikát, gyakorlati geometriát és mechanikát tanított a pesti egyetemen. Ugyanitt a matematika rendes tanárává nevezték ki 1835-ben. 1837-ben a felsőbb matematika oktatására meghívták a bécsi egyetemre; itt tanított egészen 1877-ig. Sokoldalú tudós volt. Előadásai nem korlátozódtak tisztán mennyiségtani témákra, hanem tárgyalták az analitikai mechanikát, az égitestek mechanikáját, a ballisztika problémáit, a fénytant, valamint a hangtant is.Nevét leginkább az 1840-ben szerkesztett, nagy fényerejű akromatikus kettős objektívei tették világszerte ismertté, amelyekkel a másodperc töredékére lehetett csökkenteni az addig szükséges 5-20 percnyi megvilágítási időket.
1843-ban Petzvál nyilvánosságra hozta felismerését, miszerint egy sík tárgy képe akkor lesz sík és asztigmatizmustól mentes, ha teljesül az ún. Petzval-feltétel. Felismerése és számítási módszere forradalmasította a fényképészeti objektívek tervezését. Ugyancsak 1843-ban számításokat végzett messzelátók és mikroszkópok optikáinak tökéletesítésére. Átdolgozta, javította a Galilei-féle távcsövet. Elsőként jelentkezett a binokuláris távcsővel, amelynek elvét máig alkalmazzák a színházi látcsőben és a tengerészeti távcsövekben.
1846-ban ködfátyol-készülék-et konstruált, amelynek igen fényerős lencséje a modern vetítőberendezések optikájának előfutára. Kiszámított egy új fényképészeti objektív típust is, amelynek fényereje négyszerese volt az első arcképobjektívek fényerejének. Ezt néhány évig gyártották, majd eltűnt a piacról. A lencse két ragasztott triplettből állt, de csak igen kis képméretekkel volt használható, így értéke jobbára csak tudománytörténeti.
1847-ből származik tábori fényszórója és az a megállapítása, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. E felismerésen alapul az AUER-féle gázizzó működési elve. 1851-ben, a nedveseljárás felfedezése után, amikor sürgető igény mutatkozott nagyobb méretekben előhívható (építményi, tájkép stb.) felvételekre, illetve fotomechanikai reprodukciós eljárásokra, Petzvál újraszámította az addigra csaknem elfeledett tájképlencséjét, amit később ortoszkópnak neveztek. Petzvál maga „dialitobjektív"-ként emlegette konstrukcióját. 1857-ben szabadalmat szerzett e találmányára „dialit fotográfiai objektív" néven.