Keresett szó:




Ördöngős
Kis konvertológia
Tudákos
Jelasity nem fut, ő nem gyávaA névhasonlóság ugyan némileg költői, s amennyiben eltekintünk olyan apróságoktól miszerint a horvát bán Jelačić-nak (Petőfi szerint Jellasicsnak) neveztetett...
GFZ Potsdam Earthquake Bulletin - last 20 events
M 5.3, Irian Jaya, Indonesia2012-01-28 19:37:31 -4.13 140.79 74 km M
Pályázati közlemények
Elérhető a honlapon a környezetvédelmi és energetikai fejlesztéseket célzó kiírásoknál az Elszámolhatósági ÚtmutatóElérhető a honlapon a környezetvédelmi és energetikai fejlesztéseket célzó pályázati kiírásoknál az Elszámolhatósági Útmutató című dokumentum, amely minden...
VM
Meghosszabbították a védett természeti területek hulladékmentesítési pályázatának beadási határidejét
Szociális és Munkaügyi Minisztérium - Pályázatok
Pályázati felhívás szociális módszertani intézmények számáraHatáridő: 2011. január 11.
Energiaálság
Magyar atom

Ez most nem Moldova György örökbecsűje, de ugyancsak kötelező olvasmány. Mondhatnám, miért...

madzag
Lorem ipsumLorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nunc sit amet nibh eu mauris ullamcorper venenatis at id mi. Proin orci neque, tincidunt ac pulvinar...
Címoldal > Anno
Anno
Mi történt anno november 9-én?
Ezen a napon hunyt el Budapesten 1983-ban Kozma László Kossuth-díjas villamosmérnök, a MTA rendes tagja. A távközléstechnika automatizálásának, elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, s nevéhez köthető az első magyarországi digitális számítógép, a MESZ-1 megtervezése és 1957-es üzembe állítása. Kozma 1902. november 28-án született Miskolcon. Szolnoki középiskola után a budapesti József Műegyetemre jelentkezett.

Felvételét elutasították zsidó származása, és a numerus clausus rendelkezése értelmében. 1921-ben a budapesti Egyesült Izzónál helyezkedett el villanyszerelőként. Munkahelye anyagi támogatásával 1925-től a brnói német műegyetemen végzett egyetemi tanulmányokat, villamosmérnöki oklevelét is itt szerezte meg 1930-ban.

Elsősorban a távbeszélő-hálózati kapcsolástechnika automatizálásának kérdéseivel foglalkozott. Belgiumban töltött évei során harminchét, telefonberendezésekkel, áramkörökkel és számítógépekkel kapcsolatos szabadalom szerzője vagy társszerzője volt, emellett közreműködött a belgiumi, hollandiai, svájci és olaszországi automatikus telefonközpontok és távbeszélő-hálózatok tervezésében. A második világháborút követően mérnökként részt vett a magyarországi telefonhálózat újjáépítésében, majd a hálózat fejlesztésére, forgalmi méretezésére és a crossbartechnika bevezetésére vonatkozó több mérnöki tervet és javaslatot dolgozott ki. Az ATT belgiumi irodáiból a náci megszállás miatt kellett távoznia. 1942-ben visszatért Magyarországra, s az Egyesült Izzó rádiócső-mérési osztályának műszerészeként helyezkedett el. 1944-ben munkaszolgálat, majd deportálás következett Mauthausenbe.

1945-ben a budapesti Standard Villamossági Rt. telefonmérnöki osztályán kapott főmérnöki munkát, feladata az országos telefonberendezések tervezési munkálatainak irányítása volt. 1948-ban a gyár műszaki igazgatójává nevezték ki, egyidejűleg a budapesti Állami Műszaki Főiskola tanára lett. 1949-ben átvette a Budapesti Műszaki Egyetem vezetékes híradás-technikai tanszékének vezetését, de az év végén a Standardban folyó szabotázs- és kémtevékenységet „leleplező" Standard-ügy kapcsán, koholt vádak alapján letartóztatták. 1950-ben tizenöt évnyi börtönbüntetésre ítélték, s 1952-től a budapesti gyűjtőfogházban rabokból létrehozott mérnöki iroda tagja volt. 1954-ben amnesztiával szabadult, de teljes körű rehabilitációjára csak 1989-ben - posztumusz - került sor. 1955-től 1972-es nyugdíjazásáig ismét a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított, 1960 és 1963 között a villamosmérnöki kar dékáni tisztét is betöltötte.

Tudományos érdemei elismeréseként 1948-ban Kossuth-díjjal, 1960-ban Puskás Tivadar-díjjal tüntették ki, 1963-ban a Munka Érdemrend aranyfokozatát vehette át.

Már az 1930-as években tervezett decimális kalkulátorberendezést, voltaképpen jelfogós elektromechanikus számítógépet, az 1950-es évektől aztán a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával foglalkozhatott számítógépek tervezésével. Werner János és Frajka Béla segítségével 1957-ben Magyarországon elsőként állitott üzembe programvezérelt (de az utasításokat nem tároló), bináris digitális számítógépet, amelynek a MESZ-1 (Műegyetemi Számítógép-1) nevet adta. Ez a három szekrényben elhelyezett, mintegy 600-800 wattos fogyasztású automata kétezer elektromágneses jelfogóból épült fel, s a bebillentyűzött adatok feldolgozását egy lyukkártyán tárolt program végezte el, majd az eredményt egy írógépből átalakított, elektromosan vezérelt billentyűzet írta ki. A MESZ-1 egyetemi oktatáson kívüli használatára már nem került sor, mert 1959-ben Magyarországon is megjelent az első elektroncsöves számítógép. 1964-ben azonban Kozma a MESZ-1 továbbfejlesztésével elkészítette az első magyarországi nyelvstatisztikai automatát, amely lyukszalagos adatbevitel útján nyolcvan különböző statisztikai feladat egyidejű megoldására volt alkalmas.