Anno
Mi történt anno december 7-én?
Ezen a napon született Budapesten 1907-ben Kovács Károly Pál Budapest, 1989. november 19.) Kossuth-díjas villamosmérnök, gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a 20. századi magyarországi elektrotechnika kiemelkedő jelentőségű alakja. Kovács K. Pál a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1929-ben. 1930-tól1946-ig a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-ben dolgozott.
Kezdetben beosztott mérnök volt, '41-től főmérnök, '45-'46-ban pedig műszaki tanácsos. A gyárban az ipari gyakorlat napi problémáin kívül tudományterületének általános elméleti kérdései is foglalkoztatták. 1940-ben műszaki doktori vizsgát tett. 1946-ban lett magántanár a műegyetemen az aszinkron motorok különleges alkalmazásai témakörből. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1946-ban nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák Rt. villamos művének főosztályvezetőjévé. 1948-tól az Állami Villamosművek Rt.-nél, 1949-től a nehézipari minisztérium, 1950-1951-ben pedig a bánya- és energiaügyi minisztérium villamos energiai főosztályán tevékenykedett műszaki osztályvezetőként. 1950-ben a fővárosi műszaki egyetem felkérését elfogadva a villamos gépek üzemtanának előadó tanára, 1951-től 1956-ig a tanszékvezető egyetemi tanára volt, a villamosgépek üzemtana előadója. 1957-ben törvénysértő módon elbocsátották állásából, akadémiai tagságát felfüggesztették, tanszékét megszüntették.
Mikor 1964-ben rehabilitálták, az energiagépiparban dolgozott tovább. 1964-1970-ig a Villamosenergiaipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1970-1978- ban az USA-ban a Colorado Egy.-en vendégtanár, ezt követően Torontóban, Washingtonban, Braunschweigban, Aachenben, Erlangenben, Zürichben tanított egyetemeken., 1964-től 1970-ig, nyugdíjazásáig a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatója volt.
1970-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, s 1978-ig a Colorado Egyetem, azt követően hazatéréséig a torontói, washingtoni, braunschweigi, aacheni, erlangeni és zürichi műegyetemeken oktatott vendégprofesszorként.
Tudományos érdeklődése az erősáramú elektrotechnikára, a villamos gépek és hálózatok tervezésére és méretezésére, emellett az energetikai gépgyártás, automatizálás és szabályozás általános elméleti és gyakorlati kérdéseire irányult. Új matematikai módszereket dolgozott ki a villamos gépek és hálózatok túlfeszültséggel járó, az üzemi csúcsfeszültséget jóval meghaladó, átmeneti tranziens folyamatainak számítására. Emellett az aszimmetrikus - eltérő elektromos feszültséggel és fázisszöggel jellemezhető - villamos rendszerek szimmetrikus összetevőkre bontásával, operátorfüggvények alkalmazásával megoldást talált a többfázisú villamos gépek aszimmetrikus üzemviszonyainak matematikai leképezésére. Rácz Istvánnal együtt kidolgozta a Park-vektoros villamosgép-elméletet, amely a nagy dinamikai igényű, aszinkronmotoros villamos hajtásokban fontos szerepet játszó, a fluxus és a forgatónyomaték egymástól független szabályozását lehetővé tevő ún. mezőorientált szabályozás alapeljárásai közé tartozik.
Budapesten hunyt el 1989. november 19-én.