Jó hír a környezetnek, de rossz hazánknak
Hazánk ipari kibocsátása öt éven belül mintegy huszonhárom százalékkal esett vissza, ez jobb érték, mint magáé a teljes Európai Unióé. Sajnos ez nem az ipari fejlődésnek, hanem inkább a visszaesésnek köszönhető.
A EU széndioxid kibocsátás-kereskedelmi rendszerében 2005 óta vesznek részt a magyar ipari létesítmények: kötelező a részvétel a nagyobb energiatermelők, finomítók, a vasipar, a cementipar, a téglaipar, az üvegipar és a papíripar létesítményei számára. Ezekben a létesítményekben keletkezik a hazai szén-dioxid kibocsátás több, mint negyven százaléka A 2011 és 2012 között hat százalékos csökkenés illeszkedik az elmúlt években tapasztaltakhoz: 2008 óta huszonhárom százalékkal csökkent az ETS-ben résztvevő magyar létesítmények összes kibocsátása.
Az EU huszonhét tagállamában a 2012-es adatok 1,4%-os csökkenést mutatnak 2011-hez képest. Nagy-Britannia és Franciaország kibocsátásai nőttek, Németországé stagnált, míg Lengyelországban és Olaszországban estek a kibocsátások, bár nem annyira, mint Magyarországon.
„Bár a kibocsátások csökkenése az éghajlat megmentése szempontjából jó hír, azt látni kell, hogy az öt éve tartó hazai csökkenési trend elsősorban nem az ipari energiahatékonyság javulásának köszönhető, hanem az ipari termelés visszaesésének. A hat százalékos csökkenésből 3,2 százalék az AES Tisza 2011-es bezárásának köszönhető." kommentálta az adatokat dr. Bart István, a MEHI Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője. Bart szerint „2008-ban még 235 létesítménnyel indult Magyarországon a széndioxid kibocsátás-kereskedelem, most már kétszáz alatt van a számuk. Még várat magára az az átfogó ipari modernizáció, amely nyomán csökkenő kibocsátások mellett is nőhetne az ipari termelés. Ehhez azonban jelentős beruházásokra volna szükség."