Ha a bogarak is tudnák…
A megújuló energiaforrások rengeteg előnnyel járnak, ám kivétel nélkül mindegyiknek van környezetre gyakorolt hatása. A szélturbinák például a madaraknak okoznak gondokat, a vízenergia a halakat veszélyezteti. Még a napelemek is károsan hatnak az élővilágra.
Kriska György egyetemi adjunktus, valamint Horváth Gábor habilitált egyetemi docens több vizsgálatot is folytattak a napelemek és napkollektorok az élővilágra gyakorolt hatásuk terén. Arra a következtetésre jutottak, hogy napenergiával működő egységekből visszatükröződő fény magához csalogatja a rovarokat, melyek akár peterakáshoz is készülődhetnek, így szaporodásuk veszélybe kerülhet.
Az ökológiai fényszennyezés alatt lényegében a mesterséges fények élőlényekre gyakorolt káros hatását értjük, amely élettereik minőségromlásához vezethet. Ilyen fényforrások a közvilágítás, a reklámtáblák, a járművek fényei, az épületekről visszaverődő fények, valamint a hajók, búvárhajók fényei is. Ezen belül beszélhetünk a napelemek által kibocsátott poláros fényszennyezésről, ami annyit jelent, hogy a napelemek felületéről bármely szögben nézve a visszavert fény színe más és más lehet. A poláros fényvisszaverődés a vizsgált rovarok közül legfőképpen a vízi rovarokra van káros hatással.
A poláros fényszennyezés nappal, és éjszaka is előfordulhat. Éjszaka a holdfény, vagy a városok fényei verődnek vissza a felületekről, polarizálva a fényeket. Vidéki, ritkábban lakott területeken a Hold fénye, a sűrűbben lakott területeken pedig a járművek, illetőleg a közvilágítások fénye okozza a nagyobb gondot. Mára már akkora szennyezési mértékről beszélhetünk, amely már ökológiai katasztrófához is vezethet, így az intézkedések egyre sürgetőbbé váltak.
A polarizáció megszüntetése többféle módon lehetséges. A felület érdesítésével, vagy világosabb felületszín alkalmazásával kielégítő eredményt kaphatunk. Ezek a megoldások azonban nem használhatók a napelemeknél és a napkollektoroknál, hiszen az érdes felület eltérítené a fényt, a világos szín miatt pedig nem gyűjtene be kielégítő mennyiségű napsugarat, így hatásfoka romlana.
A megoldást tehát a depolarizáló rács jelentheti. Ez egy 1-2 mm széles csíkokból álló rács, amely minél sűrűbb rácsmintával rendelkezik, annál kevésbé polarizálja a fényt, így a polarotaktikus rovarokat sem vonzza annyira. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy pohár vizet. A pohárba a vízi rovar nem petézik bele, mert tudja, hogy a peték kifejlődéséhez nagyobb, például egy kád víz szükségeltetik. Azonban ha a kád vizet teli poharak alkotják, akkor a rovar szintén nem petézik bele.
A mai napelemek között már kaphatók ilyen cellákkal felszereltek, ám a legújabb fejlesztések már másként közelítik meg a problémát. A legújabb napelemek ugyanis nanocsöves technológiával készülnek, vagyis a fény a cövek közé jutva ide-oda verődik, mígnem teljesen elnyelődik, így ezeknek a napelemeknek amellett, hogy nagy a teljesítményük, nincs visszaverő hatásuk, vagyis kevésbé polarizálják a fényt. Természetesen a megoldás csak a napelemekre, illetve napkollektorokra vonatkozik, azonban környezetünkben egyelőre még rengeteg, fel nem fedezett ökológiai csapda létezik.