Gyökeres átalakulást eredményezhetnek az „okos" fogyasztásmérési technológiák
Gyökeres átalakulást eredményezhet a háztartások energiafogyasztási szokásaiban, de az energiaszolgáltatók piacán is az úgynevezett „okos" fogyasztásmérési technológiák (smart metering) elterjedése. Európa több államában már ma is működnek ilyen rendszerek, illetve előkészítés alatt áll bevezetésük - olvasható a Deloitte elemzésében.
A módszer tömeges elterjedésének ma még akadálya lehet a magas beruházási költség, illetve az egységes, központi koordináció hiánya. Helyesen alkalmazva ezek a rendszerek az állami, környezetvédelmi törekvések mellett új piacokat is teremthetnek, nem beszélve a fogyasztók számára megnyíló lehetőségekről.
Gion Gábor a Deloitte Energia és energiahordozók szektor iparági csoport vezetője elmondta: Az energiafogyasztást mérő „okos” rendszerek modern alternatívát jelentenek az energiaszolgáltatók - például gáz- vagy elektromos energia szolgáltatók - jelenlegi működési és elszámolási rendszereihez képest. Ezek a háztartásokban elhelyezett fogyasztásmérők a folyamatos információcsere révén valós időben képesek hiteles adatokat közölni a szolgáltató központjával.
A Deloitte szakértője hozzátette: A rendszerek kézenfekvő előnye, hogy a fogyasztók bármely pillanatban pontos képet kaphatnak az energiafogyasztásuk aktuális állásáról, költségeikről – illetve segítséget kapnak saját fogyasztási szokásaik optimalizálásában is. A rendszer információkkal segít például abban, hogy az energiaigényes, de nem fix időponthoz kötött teendőiket a fogyasztók egy kedvezményes, például éjszakai időszakra tudják időzíteni. A rendszer ugyanakkor a szolgáltatóknak is kedvez: az ilyen új típusú mérők használatával lényegesen egyszerűbbé válik a számlázás, leegyszerűsödik a vevőkapcsolatok menedzselési folyamata, továbbá csökkennek az árazásban és a mennyiségi kereskedelemben rejlő kockázatok is - vagyis a szolgáltatók a naprakész adatok birtokában mindig a legkedvezőbb árat érhetik el az energiapiaci beszerzéseknél. Azáltal, hogy a mérő pontosabb és szélesebb körű információkkal szolgál az elfogyasztott energiáról, hozzájárulhat a rendszerszintű veszteségek, valamint az illegális vételezés könnyebb feltárásához is. Mindamellett kiküszöbölhetővé válnak a jelenlegi becslési gyakorlatból eredő kockázatok, illetve az ebből származó lehetséges veszteségek is.
Gion
Gábor kiemelte: Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve
értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a számlák pontosan
tükrözzék a fogyasztás aktuális értékét, valamint, hogy a számlák
időzítésüket tekintve is úgy készüljenek, hogy a fogyasztók szabályozni
tudják az energiafogyasztásukat. Hollandiában például az irányelv
alapján nemrég átfogó programot tűztek ki arra vonatkozóan, hogy 2009
és 2014 között minden fogyasztót el kell látni ilyen „okos”
fogyasztásmérővel. Olaszországban pedig az egyik nagy
energiaszolgáltató már 2000-ben megkezdte a mérők cseréjét. A cég öt év
alatt mintegy 31 millió „okos” mérőt helyezett üzembe, ami összesen 2,1
milliárd eurós költséget jelentett, azóta viszont átlagosan évi mintegy
500 millió eurós megtakarítást realizáltak.
A rendszer tömeges elterjedése ellen szól egyelőre, hogy bár a
szolgáltatók közvetlen kapcsolatban állnak a végfelhasználókkal, ma még
nem tudnak felmutatni olyan, kedvező konstrukciót vagy erős ajánlatot,
amely a felhasználók számára is egyértelműen vonzóvá tehetné az új
rendszert. Pedig az okos rendszerek alkalmazásával az évszakonként,
vagy napszakonként eltérő fogyasztói tarifák kialakítása is
elképzelhető, ami hosszútávon a felesleges fogyasztás mérséklődéséhez
vezethet. Egyes, merészebb üzleti modellek tudatosan ruháznák fel a
fogyasztókat azzal a képességgel, hogy az összes lényeges, naprakész
információ birtokában maguk irányíthassák az energiafelhasználásukat –
tette hozzá Deloitte szakértője
Az „okos” fogyasztásmérő rendszerek elterjesztését általában minden
országban a környezetvédelmi törekvések közé sorolja a kormányzat,
azzal az érvvel, hogy ez olyan átalakulást indíthat el a fogyasztási
szokásokban, amely végeredményben képes csökkenteni az összfogyasztást
– és lehetővé teszi az alternatív energiaforrások becsatornázását is az
ellátórendszerbe.
Gion Gábor közölte: Az egyértelmű előnyök mellett, főként a vállalati
oldalon azonban ma még néhány komoly, részben megalapozott aggállyal is
találkozhatunk: Ilyen hátráltató tényező például, hogy egy komplett
átállás, a vele járó gyorsított mérőcsere-programmal együtt tetemes,
egyszerre jelentkező kiadásokat, és hosszabb megtérülési időszakot
jelent a szolgáltatók számára, ami a klasszikus költség-haszon
szemlélet alapján sokszor kétségeket szül egy ilyen beruházással
szemben.
Ha a szolgáltatók az összes mai rendszer-elvárásnak meg akarnak
felelni, kevés mozgásterük marad, vagyis az eleve csökkenő
profitkilátások mellett képtelenek innovatív szolgáltatásokat kínálni a
felhasználóknak. Ha ellenben sikerül kihasználniuk az intelligens
fogyasztásmérésben rejlő technológiai lehetőségeket – például a
hagyományos becslési-elszámolási módszerekhez képest alacsonyabb
beszerzési, kereskedelmi kockázatokat - az éppen a szolgáltatók
innovációs mozgásterét növelheti. Egy központilag – állami szinten -
ösztönzött átállás pedig nemcsak a fogyasztók figyelmét hívja fel az új
rendszerrel kapcsolatos előnyökre, hanem az iparág szereplőit is
meggyőzheti arról, hogy eddig bizonytalan jövedelmezőségűnek ítélt
technológiai befektetéseiknek igenis van értelme. A központi, állami
iránymutatás és koordináció egyfajta garanciát jelenthet az egységes,
vagy legalábbis egymással együttműködni képes műszaki architektúrák
megteremtésére – mondta Gion Gábor.
A Deloitte szakértője kiemelte: Az okos fogyasztásmérési rendszer
ellenben új, versenyképes üzleti modellek elterjedését is lehetővé
teheti azzal, hogy megszünteti az új szereplők piacra lépésének utolsó
akadályait, és teljesen átírja a szektorra jellemző ügyfélszolgálati,
illetve ügyfél-menedzsment rendszerek üzemeltetésének jelenlegi
szabályait. Az új belépőknek a legnagyobb kihívást ma még az jelenti,
hogy a piacra lépéskor meg kell alkotniuk egy olyan üzemeltetési és
folyamatszabályozási módszert, amely a jelenlegi összetett, sok eltérő
szabvánnyal működő mérési rendszereket, és az üzemeltetésük során
jelentkező kockázatokat is egyaránt képes kezelni.
Az „okos” mérőkre való átállás viszont olyan új, „virtuális
közszolgáltatók” megjelenésének is utat nyithat, amelyek versenyképes,
személyre szabható, pontos elszámoláson alapuló tarifacsomagokat tudnak
nyújtani ügyfeleiknek, módszereikben például a virtuális
mobiltávközlési szolgáltatók gyakorlatát követve. A versenyképes ár
feltétele ebben az esetben az, hogy a virtuális szolgáltatók a
hagyományos rendszereknél jóval egyszerűbb folyamatok mentén, de
ugyanolyan hatékony módon legyenek képesek felépíteni működésüket.
Ehhez a virtuális szolgáltatók esetében szinte minden feltétel adott,
hiszen tiszta lappal indulnak: Akár energiaszolgáltatói múlt nélkül, fő
tevékenységük mellett, annak támogatásaként is belefoghatnak e
szolgáltatások kiépítésébe - miközben a szolgáltatáson keletkező
profitjukat visszaforgathatják a központi tevékenységükbe. Ennek során
pedig az intelligens rendszer előnyei révén nem szükséges a korábbi,
esetenként elavult, de mindenképpen bonyolult mérési rendszerekhez
alkalmazkodniuk, vagy jelentős költségek árán átalakítaniuk azokat, de
még csak önálló piaci márkaként sem kell feltétlenül megjelenniük az
energiaszektorban – tette hozzá Gion.
