Oktatás-továbbképzés
Fizikaverseny Irenaeus emlékére
Ötödik alkalommal szervezte meg a hétvégén az Ady Endre Líceum a Károly-József Irenaeus Fizika és Találmányi Versenyt a Bihar megyei fizikát kedvelő diákok számára - tudósít az Erdély Online.
Az Ady Endre Líceum dísztermében szombaton már kora délelőtt nagy volt a nyüzsgés, itt szervezték meg ugyanis immáron ötödik alkalommal a Károly-József Irenaeus Fizika és Találmányi Versenyt, melyre a megye különböző iskoláiból összesen hatvanöt VI.-XI.-es diák érkezett vezető tanáraik kíséretében. Nagyváradról a házigazda Ady Endre Líceumból, az Emanuil Gojdu Kollégiumból, a Don Orione Líceumból, a Iosif Vulcan Pedagógiai Líceumból, az Emanuel Baptista Teológiai Líceumból, valamint a Mihai Viteazul Szakkollégiumból, míg a megyéből Margittáról, Nagyszalontáról, Bélenyesről, illetve Berettyószéplakról neveztek be diákok. A verseny színvonala, a diákok felkészültsége és az előre elkészített találmányok ötletessége idén sem maradt el az eddigiek átlagától, árulta el Bogdan Károly, főszervező. A diákok négy, egyenként harminc perces próbán kellett bizonyítsanak. Elsőként az interneten fellelhető, fizikával kapcsolatos információkat kellett megkeressenek, majd egy feladat megoldásával és egy kísérlet elvégzésével folytatódott az egyéni próbák sora. Végezetül egy általános műveltségi, főleg a fizikához és Károly-József Irenaeus életéhez és munkásságához kapcsolódó tesztet kellett a versenyzőknek kitölteniük. Délután következett a verseny igencsak várt része, amikor is a diákok három fős csoportokban bemutatták az erre az alkalomra készített találmányukat. A legjobban teljesítő versenyzők a szponzorok és az Eurotrans Alapítvány jóvoltából 1400 lej összértékű jutalomban részesültek. Az esemény támogatója volt még a Premontrei Rend, az ő finanszírozásukkal jelenhetett meg ugyanis a verseny fontosabb információit tartalmazó, kétnyelvű könyv.
Kiterjesztenék
A neves váradi fizikus, Károly-József Irenaeus személyiségének és munkásságának népszerűsítése érdekében létrejött fizika és találmányi verseny múltja 2004 őszére tekint vissza, tudtuk meg, Bogdan Károlytól. Az ötletgazda Fleisz Judit aligazgatónő volt. Az azóta eltelt idő alatt megszervezett versenyek tapasztalata alapján elmondható, hogy a kezdeti és a mai napig érvényes célkitűzéseket sikerült teljesíteni, mivel a diákok körében évről évre igen várt eseményként tudható számon a megmérettetés. Ez azt bizonyítja, hogy sikerült a sokak által nehéznek tartott fizika tantárgyat közelebb hozni a diákokhoz a feladatok és a találmány-kiállítás által. A Bihar megyében megtapasztalt sikerek arra ösztönzik a szervezőket, hogy a versenyt a környező megyékre is kiterjesszék.
Károly József Irenaeus
Károly József 1854. március 6-án született, Abaúj-Torna vármegye Gönc községében, jómódú iparos családban. Szülei, Károly József és Répászky Anna, a szorgalmas kisdiákot igyekeztek minél jobb neveltetésben és képzésben részesíteni. Az elemi iskola elvégzése után a kassai premontrei fő-gimnáziumba került. Miután édesapját elveszítette, elhatározta, hogy valamelyik szerzetesrendbe kéri fel-vételét. Először a piaristákhoz lép be, 1871. szeptember 8-án.
Papnövendékként a rend kecskeméti főgimnáziumában érettségizik. Ezután a selmecbányai főgimnáziumban, mint gyakorló tanár mennyiségtant (matematikát) és természettant (fizikát) tanít. Eközben rendszeresen látogatta a város Bányászati és Erdészeti Akadémiájának matematikai, fizikai, kémiai és bányászati előadásait. 1875 nyarán eljött Selmecbányáról és régi matematika tanárának tanácsára otthagyta a piarista rendet és felvételét kérte a premontrei rendbe, melynek iskolájában hat évet tanult. A rend fehér ruháját 1875. október 17-én öltötte magára. Ekkor vette fel az Irenaeus (Irén) rendi nevet. Később már csak ezt használja.
1876-ban az innsbrucki egyetemen folytatta tanulmányait. Ausztriában csak másfél évet töltött, orvosi tanácsra visszatért Jászóvárra. A teológia több ezer kötetes könyvtárában szívesen olvasott hit- és természettudományi témájú könyveket. 1880. január elsején letette az ünnepélyes fogadalmat s így a jászóvári kanonok rend tagja lett. Ebben a tanévben egyháztörténelmet és neveléstant adott elő a jászóvári hittudományi főiskolán. 1880 augusztusában került a nagyváradi premontrei főgimnáziumba, ahol ebben az évben magyar és latin nyelvet tanított. A kolozsvári tudományegyetemen bölcsészetből és fizikából tanári oklevelet kapott, így 1881-ben már rendes tanárként fizikát ad elő. Ugyancsak a kolozsvári egyetemen doktorált filozófiából 1886-ban. Doktori disszertációjának címe: Schopenhauer és az akaratszabadság. 1890-ben kinevezik a nagyváradi jogakadémiára, ahol az államszámviteltan magántanára lett.
1900-tól már az etika magántanára. 1912-ben elnyerte a rendes tanári címet. Ekkor számára megszervezik a bölcsészeti tanszéket. A város gimnáziumának katedrájáról 1913. január elsején távozott, ahol főleg természettant és mennyiségtant adott elő, de mellékesen vallástant, magyar nyelvet és irodalmat, bölcsészeti alapismereteket és fizikai földrajzot is tanított. Ezután minden idejét a tudományos kutatások, közéleti tevékenységek és a főiskolai katedra ellátása foglalta le. Több speciális kollégiumot tartott, melyek valóságos szabad egyetemmé nőttek, hiszen felkeltették a váradiak széles körű érdeklődését. Ezek az előadások bölcselettörténeti, logikai, ismeretelméleti, lélektani és kriminológiai témákat érintettek. Igazi elhivatottságot azonban a fizika iránt érzett. Ha tehette, tovább képezte magát fizikából.
A Nagyváradi Fogimnázium (ma Mihai Eminescu líceum) fizika szertáraTudományos sikerei elismeréseként kinevezik a kolozsvári egyetemre. 1907-től a katódsugarakról, a röntgensugarakról, a gázok ionizációjáról és a rádióaktivitásról tart elő-adásokat. A bemutatásra kerülő kísérletekhez szükséges eszközöket a Nagyváradi Főgimnázium fizika szertárából viszi magával. Munkássága nem csak elméleti téren gyümölcsöző. 1901. december 15-én beválasztják a városi törvényhatósági bizottságba, majd 1902. január 9-én a világítási szakbizottság tagja lesz. Vezetője volt az Országos Meteorológiai Intézet és a Vízrajzi Csapadékmérő Hálózat nagyváradi állomásának, munkatársa a lipcsei Annalen der Physik und Chemie című folyóiratnak és a Matematikai és Fizikai Társulatnak. Külső tagja az Országos Pedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Tanácsának valamint a katolikus akadémia matematikai, természet- és műszaki tudományokkal foglalkozó szakosztályának.
Amikor negyvenéves tanári pályafutását befejezte, a vaskoronarend lovagjává avatják. Ez alkalomból a főgimnázium értesítője így ír: "Munkájának legnagyobb és legbokrosabb idejét a Nagyváradi Premontrei Főgimnázium fizikai katedráján töltötte. [...] Az sem utolsó érdeme, amit Nagyvárad város villamos- és vízműveinek létesítése körül önzetlenül szerzett." Sírköve a templom oldalábanAz első világháború után a nagyváradi premontrei rendház és a jászóvári vezetőség között szinte megszakadt a kapcsolat, ezért a Jászón tartózkodó akkori rendfőnök, Takács Menyhért, 1920 július 9-én megszervezte a kéttagú iskolafenntartó és javadalmi tanácsot, melynek az egyik tagja Károly Irenaeus lett. Miután elnöktársa egészségügyi okokból visszaadta megbízatását, minden ügyintézés Károly Irenaeus vállára nehezedett. Ő tartotta kezében a létében is bizonytalan főgimnázium ügyeit teljesen az iskola megszűnéséig.
Iskolájának elvesztése nagyon megviselte, ekkor hatalmasodott el rajta érelmeszesedése is. 1924-ben sikeres műtéten esett át, régi erejét nem nyerte vissza, de fizika iránti érdeklődését haláláig megtartotta. Ekkortól sokat betegeskedett. Üdülés volt számára az a pár hónap melyet a rend gödöllői gimnáziumában tölt. Figyelemmel kíséri az általa 1916-ban indított fizikai tanulmányi versenyeket. Még 1928-ban is egy újfajta kohérerrel kísérletezett a gödöllői gimnázium fizika szertárában, és vizsgálta a kohérert felváltó kristály detektort. Nagyváradra hazatérve megbetegszik, majd 1929. március 13-án tüdőgyulladásban meghal. A temetési menet útvonalán végig égtek az izzólámpák. Így búcsúzott tőle a villanytelep, amelyért ő annyit harcolt. Munkásságával beírta nevét a magyar tudomány történetébe. 1985-ben a váradolaszi temető felszámolása után, földi maradványait a nagyváradi premontrei templom kriptájában helyezték el.