A kvantumteleportációt még Einstein hozta szóba, bár csak elméleti szinten. Tanítványaival (Podolsky, Rosen) együtt, be szerették volna bizonyítani Bohrnak, hogy a kvantummechanikája helytelen. Ám ez nem sikerült nekik, mert az akkori kísérletek őt igazolták. Csak több évtizeddel ezután sikerült bebizonyítani, hogy léteznek olyan „összefonódott" részecskék, fotonok, amelyek nagy távolságban is „érzik" egymást, vagyis ha az egyik megváltoztatja a tulajdonságait, a másik is ugyanúgy tesz.
1993-ban az IBM egyik kutatójának sikerült bebizonyítani, hogy Einsteinék elmélete nem mond ellent a kvantummechanikának. Négy évvel később pedig az Insbrucki Egyetem fizikusainak sikerült olyan összegabalyodott fotonokat létrehozni, amelyek tulajdonságát másik fotonok is felvették. Ezután egy ausztrál kutatócsoportnak sikerült egy lézernyalábot teleportálnia a szoba egyik végéből a másikba. Ez úgy történt, hogy egy ilyen, gabalyodott állapotból álló fénysugarat hoztak létre, amit beleirányítottak a lézernyalábba, ami ennek hatására eltűnt, majd a szoba másik végén ismét előbukkant. Vizsgálva a nyalábokat kiderült, hogy mindkét sugár tulajdonságai teljesen azonosak.
Eddig a legnagyobb távolság nagyjából hatszáz méter volt, ám kínai kutatóknak most sikerült tizenhat kilométeres távolságban megismételni egy fotonpárral a kísérletet. Bár a kísérlet nem gyorsabb a fénysebességnél, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a továbbításhoz nincs szükség vezetékekre, sem rádiójelekre. Nincsenek zavaró tényezők, tehát a világ bármely pontjára lehetne vele elméletileg fénysebességgel jeleket küldeni. Gondoljunk bele, nem lenne többé térerőhiány a mobiltelefonban, illetve a számítógépek is kvantumtechnológiával volnának képesek működni, ami sokkal gyorsabb, mint a ma használt technológiák.
Igaz, még sokat kell fejlődnünk ezen a téren, hiszen a foton csak 89 százalékban egyezett meg ikertársával, és valljuk be, senki nem örülne neki, ha egy információ, illetve akár egy vásárolt termék csak 90 százalékig érkezne meg...