Ha máshonnan nem is, a Smokey és a bandita című Burt Reynolds trilógiából, illetve a világhíres Knight Rider sorozatból sokan emlékezhetnek a márka híres példányaira. A történet egészen 1893-ba nyúlik vissza, amikor Michigan állam Pontiac településén Edward M. Murphy megalakította a Pontiac Buggy Company-t, ami nagyrészt lovas kocsikat gyártott. A tulajdonos hamar felismerte a rohamos, motorizált fejlődés adta lehetőségeket, és Alanson P. Brush tervezővel szövetkezve 1907-ben megalapította az Oakland Motor Car Company-t, ám a sorozatgyártás nem hozta a várva várt sikereket. Murphy 1909-ben eladta a cég felét az akkoriban alakult General Motors Company-nek, és még abban az évben meghalt.
A több százas éves példányszám több ezresre duzzadt. „Lelkiismeretes autó" szlogenének megfelelően rengeteg hegyi és megbízhatósági versenyt nyertek az Oaklandek. Ekkor már négyhengeres motorokkal gyártották őket, és 1916-ban megjelent a V8-as is. A húszas években már 35 ezres darabszám gördült le a szalagról évente, ám a népszerűségi sort ekkor is a Chevrolet nyitotta, és a Cadillac zárta. A rést az Oakland testvérmárkájával, az akkor kitalált Pontiac-kal kellett kitölteni. A világválságot és a háborút is túlélve a Pontiac megmaradt az amerikai álom megtestesítőjeként.
Az ötvenes évektől kezdve már a világ minden táján ismerték a márkát. V8-as izomautói között szerepelt a Trans-Am, valamint a GTO. 1968-ban eladási mutatói megközelítették az évi egymilliós szintet, ami abban az időben bődületesen nagy szám volt. Sajnos a sportos, benzinfaló autók irányába tolódott el a fejlesztés, ami napjainkra nem igazán lett kifizetődő. Pedig a tervezők rengeteg variációval megpróbálkoztak; volt a palettán terepjáró, Opel Kadett karosszériával futó családi autó, de még egyterű jármű is. A csődbe jutott márka tavaly döntött arról, hogy befejezi a gyártást. Természetesen a kereskedőkkel kötött szerződések lejáratát ki kellett várniuk, azonban ez október 31-én megtörtént. Rest in peace!