Japán kutatók a fejükbe vették, hogy öt éven belül feltámasztanak egy gyapjas mamutot. Ezt csak akkor tudják megtenni, ha orosz kollégáiktól kérnek egy kis segítséget. Ugyanis egy valódi mamuttetem fekszik az egyik oroszországi kutatólaboratóriumban, melyből könnyedén kinyerhetik a klónozáshoz szükséges szövetmintákat.
A japán kutatócsoportot Iritani Akira vezeti a kutatás során. Mivel a világon felfedezett mamuttetemek háromnegyede Szibériából került elő, kézenfekvő, hogy a legjobban egyben maradt , fagyott állatokból vegyenek mintákat. Vannak köztük olyanok is, melyeknek tökéletesen megőrződött a szőrzete, sőt, még a belső szervei is. A kutatók úgy vélik, hogy ha az elefánt petesejtjeinek a magját a mamut sejtjeinek magjával helyettesítik, akkor a születendő elefánt bébi az ős génállományát örökli majd. A japánok bíznak abban, hogy terveiket öt éven belül siker fogja koronázni.
A gyapjas mamut a pleisztocén korban, nagyjából 135 ezer évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában és Észak-Amerikában. Magassága elérte a négy méter, sőt néhány esetben meg is haladta azt. Testtömege nyolc tonna volt. Szőrzete két rétegből állt, az egyik egy fél méter hosszú, durva fedőréteg, alatta pedig egy vékonyabb, ám annál finomabb fedőszőrzet, amely nagyon jó hőszigetelést alkotott.
A tudóscsoport nem csak japánokból áll, hiszen két amerikai elefántszakértő és egy orosz mamutkutató is tagja a csapatnak. Egy korábbi kísérletet továbbfejlesztve sikerült olyan eljárást kifejleszteniük, mellyel a fagyás miatti sejtroncsolódás kiküszöbölhető. Vagyis amikor a mamut petesejtjeinek magját kivágják, az nem fog roncsolódni, tehát be lehet ültetni az elefánt méhébe. A kutatatók egyelőre nem tudják, hogy jövőbeli sikereiknek esetleges gyümölcsét bemutassák-e az érdeklődőknek, hiszen rengeteg vizsgálatnak kell alávetniük a kis mamutot, hogy pontosan meghatározzák, mi juttatta őket a kihaláshoz.