A stresszhelyzet elősegíti azon hormonok termelődését, melyek felelősek a felfokozott izgalmi állapotért. Az adrenalin, valamint a kortizol ugyanis képes felerősíteni azokat a folyamatokat, melyek úgynevezett epigenetikus változásokat hoznak létre. Ezek olyan modifikációk, melyek a DNS génláncolatot nem érintik, tehát nem örökölhetők, ám hatására az agysejtek működése teljes mértékben megváltozik, így az adott emlékek jobban rögzülnek.
Az egyetem professzora szerint a neuronokban bekövetkezett változások miatt van az is, hogy a kellemetlen emlékeket sokkal intenzívebben tudjuk felidézni, mint a szebbeket. Ez a jelenség egyébként nem véletlenszerű, hiszen az evolúció során ez segítette az embereket a túlélésben.
A stressz miatt ugyanis biológiai szempontból kiemelkedően fontos, hogy emlékezzünk arra a dologra, illetve helyzetre, amely fájdalmat okozott nekünk, vagy megijesztett bennünket.
A „küzdj vagy menekülj" reakció beindításához kortizolra és adrenalinra van szükség, hiszen ez segítheti elő a túlélést. Stresszhelyzetben ugyanis a hormonok bekerülnek a véráramba megemelve ezzel a vércukor szintet, ami energiát ad az embernek, hiszen hirtelen felgyorsul az anyagcsere. Ennek hatására agyi változások is végbemennek, vagyis a későbbiekben emlékezni fogunk arra, hogy hogyan kerüljük el a veszélyes szituációt, illetve arra, hogy a helyzet fájdalommal is járhat.
Mesterségesen azonban nem szabad beindítani a reakciót például a jobb és gyorsabb tanulás érdekében, ugyanis az ember túlhajszolttá válhat, ami miatt már nem lesz képes befogadni több információt.
A mondás tehát megdőlni látszik, hiszen hormonokra van szükség a tudáshoz, nem pedig ismétlésre.