A német autógyártó már két generációval előrébb jár társainál, hiszen olyan futurisztikus járgányokat kreál, melyek a mai emberek nagytöbbsége számára még idegennek tűnhet. A hibrid hajtás azonban már jól ismert fogalom.
A mérnökök azt az irányelvet követték, mely szerint kevés üzemanyaggal és segédhajtással könnyedén megalkotható a kis fogyasztású sportkocsi. Az i8 névre keresztelt jármű ugyanis minden kétséget kizáróan sportautónak született, akár a külső vonalait, akár a belső tér kialakítását, akár pedig a hajtásláncát vesszük górcső alá.
Leginkább különleges technikai megoldása az a másfél literes, benzinüzemű motor, amely három hengerrel és egy turbófeltöltővel van felvértezve, és amely 225 lóerőt teljesít. Mellette működik a százharminc lóerős villanymotor is, amely a rendszer összteljesítményét így 355 lóerőre, és elképesztő 550 Nm-es forgatónyomatékra emeli. Mindehhez a már megszokott, átlagos súly párosul, ugyanis az autó saját tömege mindösszesen 1480 kilogramm, ami az akkumulátorok tömegét figyelembe véve nem is olyan magas érték.
Kinézetével éppen egyensúlyban vannak menettulajdonságai is, hiszen a száz kilométeres óránkénti sebességre való felgyorsítás mindösszesen 4,6 másodpercet vesz igénybe, ami egy ekkora autónál nem nevezhető rossz értéknek. Végsebességét a mérnökök leszabályozták az elektronikával, így már „csak" 250 kilométeres sebességgel képes száguldani a jármű óránként.
A töltése konnektorról történhet, így a jármű tervezésekor lényegesen kisebb elektromotorral megtehető távolsággal számoltak, mint az i3 esetében. A kizárólag villanymotorral való hajtás esetén csak harmincöt kilométert képes megtenni a jármű, ám ezt ellensúlyozza a koprodukcióban elérhető fogyasztás. Az i8 száz kilométeren beéri 2,7 liter benzinnel, szén-dioxid kibocsátása pedig csak 66 g/km. Az akkumulátorcsomag két óra alatt teljesen feltölthető a hálózatról.