A vállalat szerint a parttól távoli összeszerelés mindig komoly kihívást jelent a szakembereknek. Ráadásul a következő generációs turbinák már akkorák, hogy a szétszerelés szinte lehetetlen vállalkozás lenne. A megközelítés tehát az, hogy egészben kell a helyszínre szállítani őket és ott valamilyen módon el kell a vízben helyezni.
A WindFlip megoldása nem más, mint egy száz méter hosszú és harminc méter széles uszály, amelyre vízszintesen ráfektetik a hatalmas szélkereket. A turbina így tehát párhuzamos lesz a fedélzettel, vagyis nem akadályozza a hajót a gyors haladásban. Számítások szerint akár nyolc csomóval is haladhat a vontató. A helyszínre érve az uszály ballaszttartályait teleengedik vízzel, egészen pontosan tizenhétezer köbméternyivel. Ezzel a hajó orra a tenger alá süllyed egészen addig a pontig, míg függőlegesen nem áll a komplett rendszer. Ekkor az uszály elengedi a turbinát, majd sűrített levegőt pumpál a ballaszttartályokba.
A hatalmas szélkerekeket a Statoil fejlesztette, így nem véletlen az összefonódás. A WindFlip ugyanis még csak egy ötlet, azonban a két vállalat már fejleszti a rendszert.