Kamuro So, a robot egyik tervezője és atyja elmondta, hogy a robotot irányítani már-már olyan érzés, mintha egy másik testbe bújtunk volna, és azt az élőlényt mozgatnánk és vele éreznénk át a valóságot. A Telesar V irányítója pontosan ugyanazt hallja, látja és érzi, mint élettelen társa. Ehhez azonban szükség van speciális eszközökre is, egészen pontosan egy kesztyűre, mellényre és egy sisakra is, melyek a legmodernebb technológiával vannak felszerelve.
A kesztyű és a mellény nagyon vékony poliészter anyagból készült és tele van rakva apró mozgásérzékelőkkel és félvezetőkkel. Ezek lehetővé teszik, hogy az irányító érzékelje azt, amit a robot is érzékel, vagyis hogy meleg, vagy hideg az éppen megérintett tárgy, vagy éppen sima, esetleg rögös a felszíne.
A sisak is a legmodernebb technikával készül. A fejhallgatón kívül kamera, illetve kivetítő is van benn, így a kezelő azt láthatja és hallhatja, amit az általa irányított robot. Az android által látott képet a sisak a rostélyra három dimenzióban vetíti ki speciális megoldással, mely a szem könnyedebb fókuszálását segíti.
A japán fejlesztők olyan helyzetekre szeretnék fejleszteni robotjukat, amikor emberi jelenlét nem tanácsos az adott helyszínen, vagyis például magas a radioaktivitás. A professzor most a radioaktivitást is tűrő robotokat fejleszt, hiszen ezeket a fukushimai erőműben is alkalmazni lehetne.