A kutatás vezetője elmondta, hogy a medúza mozgását vették alapul a robot tervezésekor.
A világon valószínűleg ez az első olyan találmány, amely a mozgásához külső közegből nyeri a hidrogént. A medúzák úgy képesek mozogni, hogy a lágy, leginkább egy ernyőre hasonlító harangjukban lévő izmaikat összezárják, amelyek így a harangot is bezárják, vagyis kipréselik közüle a vizet. Az izmok ezután ismét ellazulnak és ezzel a harang visszanyeri eredeti alakját. Ezt a mozgást nagyon nehéz volt lemásolni, ám a mai csúcstechnikának köszönhetően sikerült.
A medúzarobot olyan ötvözetekből készült, melyek a külső hatás elmúlta után képesek visszanyerni eredeti alakjukat, vagyis kellőképpen rugalmasak a mozgás lemásolásához. Ezeket az ötvözeteket szén nanocsövekbe burkolták be, majd platinaporral vonták be.
A Robojelly saját környezetéből képes előállítani az üzemanyagát. A vízben lévő hidrogén és oxigén a katalizátorként viselkedő platina hatására hőt termel a szerkezetben, amit azután a gép izmait hajtja meg. A hatás kicsit hasonlít a régebbi járművekben használt bimetall effektusra, mely szerint hő hatására a fém meghajlott, majd az áram megszűnése után visszanyerte eredeti alakját.
A robot tehát működik, ám még rengeteg vizsgálatnak kell alávetni ahhoz, hogy éles mentési akciókban bevethessék. A tervezők azt remélik, hogy a későbbiekben sem fog kelleni egyéb, kisegítő energiaforrás. Ha sikerül a most még egyszerre mozgó nyolc harangszegmenset külön is mozgatni, az komoly áttörést jelentene, hiszen a robot irányítását is megoldaná.