Mesterségesen sem működik
A globális felmelegedést a legkülönfélébb eszközökkel könnyedén lehetne csökkenteni. A geo-engineering éppen ezeket a lehetőségeket veszi számba, azonban egyelőre problémákkal küszködve. A beavatkozás ugyanis komoly aszályokhoz vezethet.
A műszaki megoldások tárháza a globális felmelegedés csökkentésére és megállítására szinte határtalan, ám ezen ötletek közül csak néhány lehet életképes. Még ez a pár darab megoldás is komoly problémákat jelent a kutatóknak, ugyanis csökkentené a napfény mennyiségét. A légkörbe fújt lebegő anyagok, illetve a világűrben felállított hatalmas tükrök is jó megoldást jelenthetnének, azonban a napfény csökkentésével a csapadék mennyisége is lecsökkenne.
Számítások szerint Európában és Észak-Amerikában akár tizenöt százalékkal is szárazabbra válna az éghajlat az emberi beavatkozások miatt. Az Amazonas medencéjében ez a tendencia akár a húsz százalékot is elérheti, ami erőteljes csapadékmennyiség-kieséshez vezet. A különleges megoldások éppen ezért csak végszükség esetén jöhetnek szóba, hiszen az erőfeszítések több kárt okoznának, mint hasznot.
A kutatók szerint azért nehéz megjósolni a beavatkozás utáni következményeket, mert a klíma nem természetes úton jön létre és erre mindezidáig még nem volt példa. A jelenlegi időjárás modellekkel nem lehet megjeleníteni és kiszámolni a várható időjárást, így a módszereket nem lehet a hagyományos éghajlatvédelem helyettesítőjeként alkalmazni.
A kutatók már a negyedik klímamodellnél tartanak, melyben a szén-dioxid mértéke négyszerese az ipari forradalom előtti mennyiségnek. Mind a négy alkalommal addig csökkentették a napsugárzás mértékét, amíg az ellensúlyozta az üvegházhatású gáz általi felmelegedést. Az eredményeket összevetették az ipari forradalom előtti klímával és kiderült, hogy mind a négy esetben szárazabbá vált az éghajlat. A csapadék mennyisége átlagosan 4,8 százalékkal csökkent, az aszály pedig leginkább Eurázsia északi részét, valamint Észak- és Dél-Amerikát sújtotta.