Az egytengelyes rendszerek esetében a napelemek vízszintes tengely körül fordulnak el, ami azt jelenti, hogy reggel függőlegesen állnak, délben vízszintesen, este pedig ismét függőlegesen. A kéttengelyes rendszerek lényegesen bonyolultabbak, hiszen itt már egy függőleges tengely körüli elmozdulás is segíti a napelemek mozgását. Ezzel lényegében elérhetővé válik, hogy a napsugarak mindig merőlegesen érjék a panelt produkálva ezzel a legmagasabb hatásfokot. Mivel azonban többpaneles rendszereknél minden egyes elemet el kell látni külön mozgatóelektronikával, így a költségek az egekbe rúghatnak.
A QBotix rendszere a hagyományossal szemben azzal az előnnyel bír, hogy itt nem kell minden panelt elektronikával felszerelni, hiszen az összes egység sínnel van összekötve, melyet egy robot vezérel. A robot összesen kétszáz szolár panelt képes vezérelni, egy körfolyamat negyven perc alatt megy végbe. Ez nem is rossz eredmény, hiszen ennyi idő alatt a Nap mindössze tíz fokot mozdul el, így az először állított panelek még mindig szinte az ideális szögben dolgoznak. Amíg az egyik robot megtesz egy kört a sínen és állítgatja a paneleket, addig a másik a töltőállomáson dokkol, hogy újult erővel vághasson neki a következő munkakörnek.
A robotok nem csak a panelek állítását végzik, hanem figyelik azok összes jellemzőjét, így ha valamelyikkel probléma van, azonnal értesítik a szakembereket.
A QBotix vezetői szerint a rendszerük éppen annyiba kerül, mint egy egytengelyes rendszer, ám attól tizenöt százalékkal több energiát képes szolgáltatni. Bízván a sikerben a cég még az idei évben piacra szeretnék dobni a QBotix-et és ezzel széles körben elterjeszteni a napenergia felhasználást.