A kutató egyik kísérlete során azt tapasztalta, hogy a platinaatomok egy bizonyos feszültségnél jól kötődnek az aranyfelületre. Normál körülmények közt a platina először az arany szennyeződéseihez tapad, azután pedig önmagához, mintsem hogy hozzátapadjon az aranyhoz. Ebben az esetben durva, foltos felületet kapunk, mely rontja a katalízis hatásfokát. Azonban egy bizonyos feszültségnél a vízbontásból származó hidrogénatomok hozzákapcsolódnak a platinához, ezzel meggátolva újabb platinaatomok csatlakozását. Ilyenkor a platina atomjai nem tudnak mást tenni, mint hogy kapcsolódjanak az aranyhoz. Ha azonban a feszültséget újra csökkentik, a hidrogénatomok vízzé „égnek" el, így lehetőség nyílik újabb platinaréteg felvitelére.
Az eljárás rendkívül gyorsnak bizonyult, így előnyt élvez a jelenleg használatos rágőzölési eljárásokkal szemben. További előnye, hogy igen finom arányokban növelhető a rétegvastagság.
A kutatók egyelőre még csak a platinával kísérleteztek, ám bíznak abban, hogy egyéb katalitikus fémeknél is működik az eljárás, ugyanis ezzel sok-sok nyersanyagot és előállítási költséget spórolhatnak meg a jövőben.