A kivitel bővülése annak ellenére ment végbe, hogy a berlini vezetés a 2011 tavaszi fukusimai atomkatasztrófa hatására elkezdte az energiapolitikai fordulat végrehajtását, amelynek révén Németország 2022-ig felhagy az atomenergia alkalmazásával. A tizenhét atomerőmű közül nyolc idősebb létesítményt a Japánban történt baleset után csaknem azonnal leállítottak, a többi kilencet fokozatosan, egymás után kapcsolják le, az energiatermelésben keletkező kiesést pedig lehetőség szerint megújuló, környezetbarát forrásokból termelt energiával pótolják.
Az áramkivitel tavalyi növekedése a szél- és naperőműi kapacitás jelentős növekedésre vezethető vissza. A megújuló források jelentőségét mutatja, hogy tavaly a teljes németországi energiatermelés huszonhárom százaléka származott ilyen forrásokból.
Probléma, hogy szélerőműveket elsősorban az északi, tengerparti területeken építenek, a legnagyobb energiaigény viszont a déli, délnyugati iparvidékeken jelentkezik. Ezért a változó körülményekhez kell igazítani az áramellátó rendszert, ami jóval költségesebb vállalkozás, mint napelemcellák vagy szélturbinák telepítése. Egy kilométer nagyfeszültségű távvezeték kiépítése például nagyjából egymillió euróba kerül, ilyen vezetékből pedig mintegy 3800 kilométert kellene építeni 2022-ig, a már meglévő hálózatot pedig mintegy négyezer kilométer hosszúságban korszerűsíteni kell.
További gond, hogy a szél- és a napenergia-termelésben is nagyok az ingadozások, a teljesítmény időnként a nullához közelít, máskor pedig magasra emelkedik, a megtermelt áram tárolására pedig még nincsenek hatékony módszerek, ezért be kell táplálni a hálózatba akkor is, amikor a fogyasztás alacsony. Ilyen esetekben előfordul, hogy úgynevezett negatív árak alakulnak ki, vagyis a termelőnek kell fizetnie azért, hogy betáplálhassa az áramot a távvezeték-hálózatba.