Vélemény


A légszennyezés csökkentésének hangsúlyozása légből kapottnak lehetne mondható, hiszen hiába javul a motorok hatásfoka, ha teljesítményük nő, a kasznik súlya egyre nagyobb, (a kubatúráról nem is beszélve), tehát a fogyasztás nem csökken, a káros anyag kibocsátás is alig. Autóit a fejlett világ anélkül cserélgette eddig, hogy „elhasználta" volna azokat. Sem a futásteljesítmény, sem az alkatrészek kopása nem indokolta a korai zúzást. A korrózió már inkább, ott jelentős anyagtechnológiai fejlesztéseknek van még mindig tere.
Vajon ki nyer a tovább üzemelő autókkal? A fogyasztó biztos, nem kell fizetnie az újabb hiteltörlesztő részleteket. A szervizek, az alkatrészek előállítói szintén, mert az tagadhatatlan, hogy több a macera tucatnyi év után. A hulladék lerakó helyek is lassabban telnek, mert az autó ugyan közel 90 százalékban újrahasznosítható, de más a lehetőség és megint más a megvalósulás. Bármilyen meglepő nyernek a bankok is, több pénz marad egyéb, „társadalmilag hasznos" hitelezésre. Ezzel, és a megtakarított pénzzel az élet más területein lendül be a fogyasztás, olyan helyeken, ahol a pénz forgási sebessége gyorsabb.
Segítene újragondolni a „használd-és-dobd-el!" magatartást is. Nem feltétlen a lifelong tárgyak kultiválását propagálom, de az eddigi pörgés is egészségtelen (volt).
Kíváncsi vagyok, hányan értenek velem egyet, vagy mivel tudjá(to)k cáfolni a leírtakat.
Tóth István
