Mi történt anno április 15-én?
Ezen a napon született 1901-ben Hazay István, a XX. század kiemelkedő magyar geodétája, az Állami Földmérés vezetője, a magyarországi önálló egyetemi földmérőmérnök-képzés kiváló tanáregyénisége. Mérnöki oklevelet 1922-ben szerzett a Műegyetemen. Ifjú mérnökként 1923-ban az Állami Földmérés szolgálatába állt, ahol Budapest Főváros háromszögelésében és részletes felmérésében, majd 1938-tól a Pénzügyminisztériumban, az Állami Földmérés központi felügyeleti tevékenységében kapott vezetői feladatot, 1942-től pedig az egész Állami Földmérés vezetésével bízták meg.Már fiatalon megkezdte tudományos és oktatói működését is. A Műegyetem 1934-ben avatta műszaki doktorrá. 1938-ban jelent meg "Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban" című első könyve, melyet az akkori Magyar Mérnök és Építészegylet a nagy aranyérmével tüntetett ki. 1941-ben a Műegyetem magántanára. Rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban, a Bánya- és Erdőmérnöki Karon is.
A földmérőmérnök-képzésnek 1959-ben Budapestre történt áthelyezése után a "II. Geodézia", később "Felsőgeodézia Tanszék" és több éven keresztül e mellett a "Topográfia és fotogrammetria tanszék" vezetésével bízták meg.
1960-tól 1964-ig a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kar dékánjaként, majd ezt követően 1967-ig, a két egyetem egyesítéséig, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektoraként szolgálta a mérnökképzést.
Tíz könyve jelent meg, "Kiegyenlítő számítások" című könyvét angol nyelven is kiadták. Emellett magyarul és különböző idegen nyelveken mintegy száz tanulmányt publikált. Legjelentősebb tudományos eredményei: a mechanikai kiegyenlítés új elmélete, a statikai koordinátakiegyenlítés, a dominánspontok módszere, mint a magyar országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítéséhez alkalmazott eljárás; a Gauss-Krüger vetület magyarországi viszonyokhoz való alkalmazása és a számításokhoz szükséges képletek kialakítása, táblázatok elkészítése; nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben; számos egyéb vetületi probléma megoldása; a sokszögelési csomópontrendszerek kialakítása és számítási metódusa; a súlytranszformáció és ennek alkalmazása geodéziai alaphálózatok kiegyenlítésében, kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere sebességváltozások figyelembevételével, a különböző vonatkozási ellipszoidok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására szolgáló elméleti vizsgálatok stb.
Tudományos eredményeinek elismeréseképpen 1952-ben külön eljárás nélkül elnyerte a "műszaki tudomány doktora" fokozatot; 1967-ben az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagjai közé választotta. Hosszú időn keresztül az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának elnökeként vett részt a magyar geodéziai tudományos élet irányításában. 1995-ben hunyt el, sírhelye a farkasréti temető 20. körút 30. sírhelye.