A legfontosabb azonban a Budapest- Varsó vonal megnyitása volt, mert a Varsó- Helsinki és a Helsinki- Stockholm vonal révén Budapest közvetlen összeköttetésbe került a skandináv államokkal, és az észak- déli forgalom egyik centrumává vált.
A repülőtér csakhamar szűknek bizonyult, bővítése pedig nem volt ésszerűen megoldható. Az épületet csak kicsivel méretezték túl az aktuális forgalmi igényeknél, ráadásul a bővítése sem volt ésszerűen megoldható, így a főváros repülőtere ilyen szempontból hamarosan elavulttá vált. Az irányító fények elhelyezése is problémás volt, ráadásul a kifutópálya másik hibája az volt, hogy nem volt lebetonozva, ráadásul az új gépeknek már nem csak túl puha, hanem túl rövid is volt, bővítése pedig nem volt egyszerűen megoldható.
Mindezen hátrányokat figyelembe véve az állam nem a Budaörsi repülőtér átépítését, hanem egy teljesen új légikikötő építését határozta el. Ez a reptér 1950. május 1-től átvette a budaörsi reptér szerepét, mely azután főleg a sportrepülés és a mezőgazdasági repülés helyszíne.
Sajnos az épületek állapota katasztrofális, a hangár talán kicsit jobb állapotban van, de a főépületre alig lehet ráismerni. Nem csak a műszaki állapota tragikus, hanem az évek során annyira átépítették, hogy eredeti szépségéből, főleg a belső terekben alig maradt valami. Ma Budaörs tehát egy zárt, érdeklődők által csak évi egy repülőnapon látogatható létesítmény.