Anno


Egyrészt vékony rétegben folytatta a lepárlást, másrészt öntöttvas helyett hegesztett, nagy krómtartalmú lemezekből készítette kemencéjét. 1945 után a Magyar Állami Szénbányák ipari főosztályán dolgozott, majd a Szénfeldolgozó Vegyipari Központ műszaki vezetője lett. A szénlepárlás és tüzelés összekapcsolása során megszerkesztette a vándorrostélyok elé, a tűztér falába épített lepárló kemencét. Az energia-világkonferencián (Rio de Janeiro, 1954) hazánk képviselője, ahol erről tartott előadást. 1961-ben a budapesti műszaki egyetem doktorrá avatta.
1956-65-ben a Magyar Tudományos Akadémia Kőolaj-, Gáz- és Szénfeldolgozási Bizottságának elnöke, majd a Magyar Kémikusok Egyesülete Szénkémiai Szakosztályának vezetője volt. Főleg tüzeléstechnikával és szénkémiával foglalkozott, kidolgozta a barnakőszénből való kohókoksz-előállítás technológiáját. 1951-ben a kohókoksz előállítási munkáiért Kossuth-díjat kapott. 1975. október 10-én halt meg Budapesten.
A Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázisában szereplő szabadalmai (lajstromszám - cím):
141221 - Szénlepárlóval kombinált tüzelés
139560 - Szénlepárlóval kombinált tüzelés
133597 - Tüzelés
132066 - Belső égésű erőgép
128929 - Belsőégésű erőgép
115039 - Eljárás és kemenceanyagok hőkezelésére, kiváltképpen szénlepárlásra
104659 - Aknakemence, főként 400-600 C.(fok) körüli szénpárlásra
93802 - Pernyekiválasztó gát